A mini-könyvklub 10 júniusi olvasmányaként került sor A nővérem húgára. Ritkán olvasok újra könyveket (nyilván kivétel, ha a Harry Potterről van szó :D), de ez legalább öt éve olvastam már, és elég nagy vonalakban emlékeztem csak az eseményekre. Kicsit szomorú, hogy meg is volt nekem, amíg kölcsön nem adtam valakinek :(
Az elején eltartott egy darabig, mire belerázódtam a
történetbe. Kicsit úgy éreztem, mintha Jodi Picoult pontosan tudná, hogy mi
kell ahhoz, hogy minél meghatóbb legyen a történet, és szemrebbenés nélkül
leírna bármekkora kliséket, hogy ezt a hatást elérje – de aztán ki tudja, mi
történt, de egyszer csak azt vettem észre, hogy már egészen beleélem magam, és
tényleg hatással tud lenni rám a történet. Egy-két helyen később is túlzásnak
éreztem, ugyanakkor voltak nagyon szép, nagyon emberi jelenetek, amikért
megérte olvasni.