tag:blogger.com,1999:blog-87670410698887189992024-02-06T20:15:16.432-08:00elmefellegvárart3mishttp://www.blogger.com/profile/03945562804842597776noreply@blogger.comBlogger20125tag:blogger.com,1999:blog-8767041069888718999.post-19787547768742831792020-11-01T16:03:00.015-08:002020-11-01T16:25:18.599-08:00Katherine Arden: A medve és a csalogány<p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://moly.hu/konyvek/katherine-arden-a-medve-es-a-csalogany" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="325" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIAU-83vmSGA0ptYY8pLSlTijaBJv4ldrmW3IWwoUR4ng8e6i6qWAZ-gfuuWZVoUykHCkA8iRXaz4AQt7qGs8w7ABxVJRRONpAwYFAZKh8yAVRAD7WkuJ6YjWdXDLNf34rJKd3ZdVFN1Q/w208-h320/covers_486848.jpg" width="208" /></a></div><b>Értékelésem: 5/5</b><p></p>
<p class="MsoNormal"></p><div style="text-align: justify;">A medve és a csalogányt eredetileg a <a href="https://konyv-sarok.blogspot.com/2020/04/mini-konyvklub-16.html" target="_blank">mini-könyvklub 16</a>
augusztusi, választható könyveként olvastam volna, és bár neki is álltam még a nyáron, végül szinte október közepe
lett, mire befejeztem <s>és egyébként is nagyon kínos volt már, hogy egyetlen
könyvet sem olvastam el az egész fordulóból :(</s>. Annak ellenére viszont,
hogy lassan, <i>rettentő lassan</i> haladtam vele, valójában nagyon élveztem ezt a regényt, sőt, kifejezetten
kiemelkedik a mostanában olvasott könyveim közül. Lassú folyású, szépen megírt,
az orosz népi világ hagyományaira építő történet egy különleges, bátor lány
főszereplésével. Nem volt pörgős vagy kifejezetten izgalmas, de gördülékenyen lehetett haladni vele, és nagyon jól el lehetett merülni benne, gyönyörű, magával ragadó hangulatot teremtett. </div><div><div style="text-align: justify;">Nagyon élveztem, úgyhogy ez most egy igazán pozitív értékelés lesz :)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">(Sok mindenben emlékeztetett Naomi Novik Ezüstfonására, amit
szintén nagyon szerettem.)</div><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span></span></p><a name='more'></a><span></span><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Emlékszem, már megjelenésekor is gondolkoztam ezen a könyvön,
hiszen a gyönyörű borító könnyen felkelti az ember figyelmét, és a fülszöveg is
ígéretesnek tűnik, így amikor tavasszal nagyon akciósan láttam egy webshopban,
nem volt nagy kérdés, hogy megvegyem-e. Abban nem vagyok biztos, hogy
augusztusban megfelelő választás volt-e, mert mind a borító, mind a történet nagyon
<i>téli</i>, de igazából ha van alkalma az embernek elmerülni az olvasásban,
akkor nyáron is nagyon hangulatos tud lenni :)</p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s30/img-thing+%25282%2529.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s0/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a></div>Oda fogsz ellovagolni, ahol találkozik a föld és az ég. Háromszor születsz meg: egyszer káprázatból, egyszer húsból és vérből és egyszer lélekből. Hóvirágot szedsz a tél közepén, zokogsz a csalogányért és saját választásod szerint halsz meg.</div><div><br /><p class="MsoNormal"></p><div style="text-align: left;"><a href="https://rosiethorns88.tumblr.com/post/186543080836/the-bear-and-the-nightingale-was-a-glorious-story" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="1920" data-original-width="1078" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEga5Zq-4lObgVkdpR8CzC02ZQZGM2HTye41mURWjOef2GKqlPROE5HxqlXrgvP-BzLaNkPL_8E2D2JMrBMzHDegL8Jo2og-vYQcsgcwL2d2UY6afAr8VU18qAyIhFKXWVyDaefzZhgfQLs/w224-h400/tumblr_pv7l2iUvS51t142loo1_1280.jpg" width="224" /></a></div><div style="text-align: justify;">Az egyik első dolog, ami igazán megfogott a könyvben, az a
hangulata volt. Szeretem a mítoszokra, népmesékre épülő történeteket, főleg, ha
a szerző nem csak díszes háttérnek használja ezeket a világokat, hanem képes azt
aktívan beleépíteni a történetbe. Van ezeknek a meséknek valami ismerős,
kényelmes, otthonos varázsa (még akkor is, ha az orosz mondavilágot amúgy egyáltalán
nem ismerem), és ha jól bánik vele a szerző, nagyon erőteljes, magával ragadó légkört,
hátteret tudnak adni a történeteknek. A kereszténység megjelenése, szembenállása a régi világgal kifejezetten érdekes volt, kíváncsi vagyok, mi lesz még ebből a későbbiekben. <br />A medve és a csalogány eseményei nem
pörögnek kifejezetten gyorsan (a cselekmény ideje alatt évek telnek el), viszont
a részletesebb leírások nagyon magával ragadó hangulatot teremtenek: én nagyon
bele tudtam élni magam a kemény téli világba, a hidegbe, a csizmák alatt ropogó
hóba, a fagyott erdő mélyén ébredező medvébe, a kandalló melegébe. Néhol komor és baljós volt ugyan – sőt, alapvetően
inkább sötétebb hangulatú, mint vidám -, de azért kényelmes, élvezetes olvasmány maradt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az elején kicsit nehezen láttam át, hogy melyik szereplő
kicsoda, főleg a sok testvér között (bár aztán néhányat gyorsan félre is
állítottunk, utána már könnyebb volt – vajon milyen szerepük lesz még a folytatásokban?).
Tetszett, hogy hiába volt végig Vászja a központi alak, néha mások útját is
követtük, Vászja pedig fokozatosan kapott egyre nagyobb szerepet az események
alakításában. Könnyen kedvelhető, különleges, bátor, elszánt és kitartó főhős
volt. A többiek közül nekem egyértelműen Morozko rejtélyes alakja volt a másik
kedvencem, de szuper karakter volt (már persze a maga rettenetes módján) Konsztantin
is. Na meg a lovak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s30/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s0/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a></div>Vászja hamarosan megpillantott egy fenyőligetet, és a fák között tűz ragyogását látta, melynek fénye arany színbe öltöztette a havat. Kinyílt az ajtó.</span></div></div><div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">– Gyere, Vászja! – mondta Morozko. – Hideg van odakint.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Utólag kissé nehéz visszagondolni arra, pontosan miről is
szólt ez a könyv (<i>tél volt, hideg, a medve ébredezett, dolgok történtek, még
hidegebb lett…</i>), és emlékszem, hogy olvasás közben is gondoltam néha arra, hogy
mennyi oldal eltelt már, és még mindig alig történt valami… Ettől függetlenül
számomra nem volt unalmas, viszont tény, hogy ha egyszer letettem a könyvet,
nem járt folyton a fejemben, hogy mikor vehetem fel és olvashatom majd újra. Lassan
haladgatott a történet, de gördülékeny, kényelmesen olvasható volt.</div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">A befejezés kissé elnyújtottnak tűnt, már többször is azt
hittem, hogy „na itt jön” (mármint a nagy harc, a megoldás, a katarzis, stb.),
de aztán csak nem jött; majd amikor eljött végre, akkor olyan hirtelen véget is
ért, hogy nem tudott akkora hatást kiváltani, mint vártam. Ettől függetlenül
szép lezárása volt a könyvnek, és nagyon tetszett, hogy kerek történetet
kaptunk – persze maradtak nyitott kérdések és izgalmas, folytatásra váró
szálak, de a könyv önmagában is élvehető, egységes volt. Mindenképp kíváncsi vagyok
a folytatásokra is :)</span><div style="text-align: justify;"> </div></div></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://hannamuriel.tumblr.com/post/619109709857865728/vasya-meets-the-winter-king" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1799" data-original-width="1200" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3Q0ymGy_MciEQNvda9kWZzjguKwA5hZSM4YSRmVMWrXOVh_OOUidZRyVyW5hUKMnNtpyBOBmSn9JbGUQhmirF3lRN4R314sE9YUQeC74r71Qm6kEl4VATZKGP_fycDlvdb44LLfiD5cE/w426-h640/tumblr_7ba938e4c18ce74067cf70e722766c3e_1bd89048_1280.jpg" width="426" /></a></div></div>art3mishttp://www.blogger.com/profile/03945562804842597776noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8767041069888718999.post-8954551943454311742020-04-30T12:35:00.002-07:002020-11-02T03:14:13.889-08:00J. Goldenlane: Holdnak árnyéka - első 219 oldal<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://moly.hu/konyvek/j-goldenlane-holdnak-arnyeka" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="333" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3LghHmlTJf0Z54hFy8fno51MXK-49A8l-etgkv75YJ5rQBWDS0YzoxC3jfd9bQLAc97iJZzPETYitBVd7_jcS313Vn0DuRcRVLngVfDmVgyFA0_blIr8H3bV0qz_bMh5uZ2Ftjai2Ofo/s320/covers_373208.jpg" width="212" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A Napnak fényéből nagyon-nagyon kevés konkrét emlékem maradt
meg, először még aggódtam is, hogy nem fogom érteni a második részt, annyira
nem emlékszem belőle semmire. Aztán szép lassan körvonalazódott, hogy csak a világ
ugyanaz, a szereplők teljesen mások (kivéve, ha tényleg ennyire nem emlékszem,
és csak nem ismertem fel senkit). Ezen kívül viszont, hogy az első kötet
eseményei nagyon halványan rémlenek csak, arra emlékszem, hogy kellemes volt
olvasni, hogy élveztem – hogy kifejezetten tetszett az a könyv. A második kötet ezek után viszont egyáltalán nem azt nyújtotta, mint amire számítottam. Szeretném majd befejezni valamikor (főleg, hogy már a sorozat harmadik része is megvan), de egyelőre csak a 219. oldalig jutottam benne, és azt hiszem, nem is nagyon fogok sietni a folytatással. </div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A <a href="https://konyv-sarok.blogspot.com/p/mini-konyvklub-15.html" target="_blank">mini-könyvklub 15</a> áprilisi olvasmánya. </div>
<a name='more'></a><br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<o:p> </o:p>A Holdnak árnyéka egyelőre egyáltalán nem fogott
meg. Az elején még vártam, hogy na majd mindjárt elkezd érdekelni, na mindjárt <i>beindul a történet</i>, na mindjárt valami…
de akárhogy is teltek az oldalak, nem jött meg ez a valami. Valószínűnek tartom, hogy valamikor befejezem majd a
könyvet, de mostanában kevésbé illik a hangulatomhoz, a kedvemhez ez a
történet. Nem szívesen alkotok véleményt egy olyan könyvről, amit nem fejeztem
be – hiszen ki tudja, nem a következő oldalon jönne-e hirtelen a megoldás az
összes problémámra? – de azért megpróbálom összefoglalni, miért nem tudott
igazán lekötni, megszólítani most ez a regény.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egyébként, bár lehet, hogy most nagyrészt negatívumok fognak
következni, azért nem szenvedtem az olvasással igazából ennyire :) <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>A történetről:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Talán ez volt az, ami a legjobban zavart: nem láttam, mégis
hova tartanak az események. Azt vártam az elején, hogy ez csak amolyan
bevezető, és aztán majd jönnek a ”valódi” események… de egyelőre azzal telt
mind a 219 oldal, hogy különböző országokból érkezett emberek / csapatnyi
emberek a sivatagban szaladgálnak egyik roncstól a másikig, mert mindenki repülője / siklója lezuhant, a szereplők többsége meg lazán túlélte a zuhanást.
Ja, és eközben egy kissé vérszomjas, de felettébb udvarias japán turista épp
úton van, hogy csatlakozzon hozzájuk ebben. Ez egyébként nem volt rossz, maguk
az események érdekesek, kifejezetten fordulatosak voltak, a szereplők útjai
nagyon ügyesen voltak összefűzve… csak nekem idővel túl hosszúvá, unalmassá
vált.</div>
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>– Kizuhantam.<br />– Repülőből?<br />– Siklóból.<br /> – Megint?<br /> – Ez már csak egy ilyen hét.</blockquote>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>A szereplők:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Na, ez a másik dolog volt, ami zavart. Rengetegen voltak, és
nem nagyon volt senki, akinek a sorsáért igazán aggódtam volna. Amúgy jól
összerakott kis karakterek voltak, mindenki egyedi volt a maga módján, de senki
nem volt kifejezetten szimpatikus vagy érdekes számomra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Saját, olvasás közben
írt jegyzeteim:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;"><span style="mso-list: Ignore;"> -<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><!--[endif]-->80. oldal = most már ne legyen több szereplő <o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;"><span style="mso-list: Ignore;"> -<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><!--[endif]--><i style="mso-bidi-font-style: normal;">pár
oldallal később</i>: itt egy újabb szereplő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>A helyszín:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egy sivatag. Úgy rémlik, hogy a Napnak fényében sem tudtunk
meg rettenetesen sokat az eseményeket körbevevő világról, és itt sem annak
bemutatásán volt a hangsúly. Pedig egy-egy utalásból úgy tűnik, hogy egy jól
kitalált, felépített világ van a háttérben, de sajnos elég kevés részlet derül
ki róla. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>A stílus:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nagyon könnyed, jól olvastatja magát. Számomra inkább ilyen
halványan szórakoztató, nem pedig az az igazán nevetős, de azért jó.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-spacerun: yes;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="mso-spacerun: yes;">***</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Azt hiszem, ha valaha eljutok a végére, összességében nem
értékelném annyira rosszul a Holdnak árnyékát… csak lenne egy kicsit pörgősebb,
kicsit kevesebb szereplővel, és lenne megfelelőbb hangulatom hozzá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a></blockquote>
Tudod, ahhoz képest, hogy én azt tanultam, az Uniótól délre
eső szavanna lakhatatlan és lakatlan, egészen nagy itt a forgalom.<o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />art3mishttp://www.blogger.com/profile/03945562804842597776noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8767041069888718999.post-91488069199891231942020-02-29T13:04:00.004-08:002020-11-02T03:14:28.568-08:00Agatha Christie: Nyílt kártyákkal<b>Értékelésem: 4/5</b><br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://moly.hu/konyvek/agatha-christie-nyilt-kartyakkal" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="268" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjllSy19IR7o0t5BdYUVuGXl63Uib3j8bwueGi0Njs6ARofdN6fejV0N4xRmDS_xGaPgyerw9k5IF2xfxP1__xVvck1HHyvfQvJkdCtQsh1t-wdE0-UIxTPpBWZSStbGVvxpnNCiScNtWo/s320/covers_215237.jpg" width="169" /></a></div>
Úgy sejtem, hogy annak, aki nemhogy Agatha Christie
regényeit nem ismeri, de <i>en bloc</i>
krimiket se olvas szinte soha, valószínűleg nem ezzel a kötettel kéne kezdenie
az ismerkedést. Figyelmeztetve voltunk a történet elején, hogy ez a könyv más,
mint a többi: négy gyanúsítottunk van mindössze, ők viszont mind képesek
lehettek a gyilkosságra. Kicsit úgy éreztem olvasás közben, hogy ahhoz, hogy
ezt a fajta egyediséget élvezni tudja az ember, előbb valamelyest
tapasztaltabbnak kéne lennie krimiolvasásban, mint amilyen én vagyok (és/vagy a
bridzs szabályaiban). Ettől függetlenül élveztem az olvasást, és kifejezetten jó
volt egy olyan műfajjal találkozni, amivel egyébként ritkán szoktam.<br />
A <a href="https://konyv-sarok.blogspot.com/p/mini-konyvklub-15.html" target="_blank">mini-könyvklub 15</a> februári olvasmánya.<br />
<div class="MsoNormal">
</div>
<a name='more'></a><o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal">
<o:p> </o:p>Az alapfelállást, a négy „nyomozót” és a négy gyanúsítottak
nagyon érdekesnek találtam, még akkor is, ha személyiségében csak néhány
szereplőt tudtam valamennyire megkedvelni (sőt, úgy érzem, nem is ismertük meg
őket igazán alaposan – <i>ejj az a rengeteg titokzatoskodás
folyton</i>!)</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A könyv első fele nagyon kellemes csalódás volt. A stílust
elsőre ugyan szokatlannak találtam, de hamar megszoktam végül, és a sok párbeszéd
miatt olvasni is gyorsan, gördülékenyen lehetett. A közepe fele kezdett kissé
unalmasabbá válni számomra, de addigra már rettenetesen érdekelt a rejtély
megoldása, úgyhogy ha nem is olyan kitörően lelkes, de továbbra is motivált
voltam a folytatásra. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://www.deviantart.com/blackdeadlyspade/art/Hercule-Poirot-529951905" style="margin-left: auto; margin-right: auto;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="1377" data-original-width="828" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwr5LDe709hSDP5-hOwUG7boX01-baIvYH7yMnC1owh_KdjC17QTZgZKTumYcSSvJYyEHw4Vd8W9Y5R_Hyuopn7zI7nYjM-66N9BxcznKROThaYxXQJ6fk42Y36tawJduvCQOiw5hCz00/s400/d8ripi9-71fa9542-cf07-4ea4-86cd-dae0dba6db60.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><div class="MsoNormal">
Hercule Poirot by BlackDeadlySpade<o:p></o:p></div>
</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Tetszett, ahogy az aktuális gyilkossággal kapcsolatos
nyomozás során feltárulnak a régebbi események is a szereplők múltjából; vagy
az a megoldás, ahogyan egy-egy mellékszereplő csak annyi időre jelent meg, hogy
elmeséljen egy fontosabb részletet a múltból. Nagyon élveztem, ahogyan mindenki
a saját nézőpontjából ad elő egy-egy történetet.</div>
<div class="MsoNormal">
A befejezés után viszont maradt bennem némi hiányérzet. Nem
is azért, mert nem derült ki minden részlet; sőt, talán hitelesebbnek* tűnik így
a történet, hogy van, ami továbbra is rejtély maradt. Viszont: valahogy a Mrs.
Lorrimer és Anne körüli „fordulatok” nem tudtak igazán meglepni, kicsit vártam
volna ott még valami nagyobb fejleményt, valamit, amire kevésbé számítok. A legutolsó csavar aztán mondjuk tökéletesen meglepett, de valahogy mégsem nem tudott akkorát
ütni, így számomra hiányzott az a katartikus lezárás, amit egyébként a
történet végére képzeltem volna. Alapvetően elégedett voltam, de mégis… valami
hiányzott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Összességében azért nagyon örülök, hogy erre a könyvre került sor februárban: jó volt valami olyasmit olvasni, amit nem igazán szoktam, és azt hiszem, egyébként talán sosem olvastam volna el ezt a könyvet - pedig igazán kellemetesen szórakoztam rajta. </div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<blockquote class="tr_bq">
<blockquote class="tr_bq">
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a></blockquote>
</blockquote>
</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
</blockquote>
Ha a történet már-már unalomba fullad,<br />
mindig feldobja pár
liter vér.<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
*Azon néha-néha elgondolkoztam, hogy összességében mennyire lehet "hiteles" ez a történet :Dart3mishttp://www.blogger.com/profile/03945562804842597776noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8767041069888718999.post-11597210548221169512020-02-04T14:37:00.004-08:002020-11-02T03:15:48.925-08:00Cassandra Clare: Queen of Air and Darkness<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://moly.hu/konyvek/cassandra-clare-queen-of-air-and-darkness" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="332" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjONsmqKTrdiUB8SwvFw85sAR5oCc2BG6OGqF-zUooKetkfzjxB8VLC_00s9fESUfZGm5Enj_DMB95w_DRUX-QyVsP5zOVDVWZmdDOtoUGJEZXml5A4yNnd1ZNShysT9PrKyEV9e5eovg/s320/covers_464770.jpg" width="212" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>Értékelésem: 4/5</b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Sokáig <i>nagyon</i> csalódott voltam ebben a könyvben, de a
végére szerencsére jó lezárásává vált a trilógiának :)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>A sötét titkok és a tiltott szerelem már az árnyvadászok
létezését fenyegetik!</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>Ártatlanok vére folyt a Tanács termének lépcsőjén az
árnyvadászok otthonában. Livia Blackthorn tragikus halála után a Klávéban a
polgárháború réme kísért. A Blackthorn család néhány tagja Los Angelesbe
menekül, ahol a boszorkánymesterek között pusztító kór forrását keresik.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>Eközben Julian és Emma azon igyekeznek, hogy túltegyék
magukat tiltott szerelmükön, és veszélyes küldetésre indulnak Tündérföldére A
holtak fekete könyvéért. Végül olyan titkokra bukkannak a tündérek között,
melyek akár végleg szétszakíthatják az árnyvilágot, és utat nyithatnak egy
kilátástalan, sötét jövő felé. Emma és Julian az idővel versenyt futva
igyekszik megmenteni az árnyvadászokat, mielőtt a parabataiok átkának
rettenetes ereje végez velük és a szeretteikkel.</i></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>Lehet, hogy a kárhozat az igaz szerelem ára?</i></div>
<a name='more'></a><br />
<div class="MsoNormal">
<a href="https://twitter.com/aliceduke/status/1045707679627382789" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="660" data-original-width="1500" height="281" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSmby54mHqCXs2cjtdbDyvg118vTuhymsIaFfHIxrFZKakifI1O_4_ewr5xVPUxH8rLVT8lep41HSu1sZ7FTY5NP0AX2oaEOziphOy195mnj-ONDY_U9XBhkdJXq3AYiX7iit7Q0NHZ1M/s640/DoMYrt6XcAAKogA.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Az első harmadra szinte alig emlékszem már, pedig biztosan
fontos dolgok történtek akkor is… valaminek legalábbis kellett történnie annyi
oldalon át, gondolom. Nagyon, <i>nagyon</i> hosszú ez a könyv, a 900 oldalhoz
képest is nagyon hosszú: rengeteg szereplő van, rengeteg nézőpont, és a könyv
első felének szerintem egyáltalán nem vált előnyére, hogy folyamatosan váltogatott
köztük. A legtöbb szálon érdekes események történtek ugyan, de olyan ritkán került
sor egy-egy szereplő nézőpontjára, hogy addigra már nehezen tudott izgalmas lenni.</div>
<o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A közepe tájára gördülékenyebb lett a sztori (és jót tett az
a rész, amíg sokáig csak egy nézőpont volt), de addigra meg már annyi minden
volt, annyi szereplő és akkora kavarodás… <i>brhhrrr</i>. Aztán a rengeteg külön
szálon futó szempontnál az se lett igazán jobb, amikor a sok-sok szereplő találkozott
végre: voltak jó pillanatok és jó részek, máskor viszont akkora tömeg volt és
annyi <i>fontos</i> karakter egyszerre egy jelenetben, hogy már nem nagyon
tudott jól működni a dolog. Néha így eszembe jutott, hogy <i>ja amúgy ott van
még ő is meg ő is meg ő is</i>; velük vajon mi van? Állnak és néznek
mindeközben? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ennek a trilógiának a szereplőit sosem tudtam úgy megkedvelni,
mint a korábbiakat. Ők is eleve sokan voltak (emlékszem, az első részben még
alig tudtam megjegyezni a testvéreket), és bár kedveltem őket és tudtam izgulni
értük, sokszor mégis valahogy kevés volt ez. Ebben a kötetben sokan
felbukkantak a régebbi szereplők közül is: voltak nagyon szerethető pillanataik,
és bár furcsa lett volna az is, ha a néhány évvel későbbi, ennyire fontos
eseményekre már teljesen eltűnnek valahova, valahogy mégse tudtam mindig hova
tenni a jelenlétüket. És az is most tűnt fel, hogy Emma mennyire pont ugyanaz a
típusú főhős számomra, mint Clary: amikor együtt szerepeltek egy jelenetben,
néha alig tudtam megkülönböztetni őket. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ugyanehhez tartozott, hogy voltak alkalmak, amikor a legkevésbé sem tudtam aggódni egy-egy szereplőért: ez egyszerűen nem az ő történetük volt. <o:p></o:p></div>
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /> </a></blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
Az emberek egészen különböző darabkákból állnak össze,
gondolta Dru. Jópofa darabkákból, szerelmes darabkákból, önző darabkákból,
vakmerő darabkákból. Sokszor csak egyiket vagy másikat látjuk ezekből, aztán ha
sikerül mindet összegyűjtenünk, hirtelen rádöbbenünk, hogy igazán jól ismerünk
valakit.</blockquote>
</blockquote>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://shadowhunters.fandom.com/wiki/Julian_Blackthorn" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="278" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0J0de6i1ThXaiXsHirbuatzRbTesMm8Cr3HJpdF7GT6P0o5OyHA8VT_JI8EA2HrE6jdzEisweLGUAAjQJ_PC1UotbVnuPdisg965wel7nHuAidNG5yLwMIgwUjmLAtm3LYoCW-pSFucU/s320/CJ_Flowers%25252C_Jules.jpg" width="177" /></a><a href="https://shadowhunters.fandom.com/wiki/Emma_Carstairs" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="278" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiodQzlVEKokh3NnDkMpRcWftUwddaVIwq16EutYGACusF1JrkRyr5yvKEJNuTBYd3DhPJX9siGl3YCH_sX7kNENGVSwkFTIovqWkDQUp6G8-Gv9Rd6TOZrDrqIYrugQvmtP13YVmSvH0k/s320/CJ_Flowers%25252C_Emma.jpg" width="177" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A Thule-ba tett kiruccanás szerintem érdekes kaland volt, de
kétségkívül furcsán kilógott a kötet többi részéből. Egyrészt: már megint
ő lett a főgonosz? Mintha ezt már olvastam volna egyszer… Másrészt: kicsit
egyszerű húzásnak éreztem azt, hogy mennyi infó, mennyi „megoldás” volt, ami
itt derült ki. Harmadszorra pedig: nem arról volt szó, hogy az ilyesmi helyeken
totál másként telik az idő? Hogy lehet, hogy ők simán megúszták ezt, és nem
mondjuk hét évvel később tértek vissza?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ettől függetlenül a konfliktus kibontakozása szépen alakult,
érdekes és izgalmas volt ez a vonal, a második felére a cselekmény is pörgősebb,
érdekfeszítőbb lett. Ami nekem már kicsit sok (bár asszem C. C. össze könyve
ilyen), az ez a rengeteg körítés a millió karakterrel, a helyenkénti kissé
(nagyon) nyálas jelenetekkel, a szerelmi szálakkal (szerelmi nagyonsokszögekkel
néha), és a fura kényszerrel, hogy a kötet végére nem csak a világot kell
megmenteni, hanem <i>mindenkinek</i> rá kell találnia élete szerelmére is. <o:p></o:p></div>
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Vigyázz, milyen álarcot viselsz, gyermekem! – mondta Nene. –
Nehogy végleg elveszítsd az igazi önmagadat.</div>
</blockquote>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
art3mishttp://www.blogger.com/profile/03945562804842597776noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8767041069888718999.post-1067425065791242062019-12-31T06:56:00.001-08:002019-12-31T06:58:45.262-08:00Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa<div class="MsoNormal">
<a href="https://moly.hu/konyvek/robin-hobb-az-orgyilkos-tanitvanya" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="334" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZSemrRHPfCQBqYKHsn7uAViIC8A9_X9NlXLx_v8rNFrVvIrzvg7mL-ysql3scaemjF6BSSJyvy0cBJcofbOAfjYpTccUmRIVtTLzzJPkOqfdy4FpCbYiOrkcfYKzRVnXqCyLaCfK6BMc/s320/covers_7254.jpg" width="213" /></a><b>Értékelésem: 4/5<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A <a href="https://konyv-sarok.blogspot.com/p/mini-konyvklub-14.html" target="_blank">mini-könyvklub 14</a> decemberi olvasmánya.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nem indult egyszerűen az ismerkedésem ezzel a könyvvel, de
nagy előnye volt, hogy minél többet olvastam <o:p></o:p></div>
belőle, annál jobban tetszett. Nem
lett ugyan kedvencem a végére se, de nagyon szépen alakult a történet, és a
befejezést már kifejezetten élveztem.<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<i>Az ifjú Fitz Lovag herceg fattyúgyermeke, akit apja mogorva
istállómestere nevel a Hercegségek királyi udvarában. A nemesek közül senki nem
veszi kutyába sem, csak az intrikus Elmés király figyel fel rá, aki ráveszi,
hogy titkon elsajátítsa az orgyilkosok művészetét. Mert Fitz vérében a
Mesterség munkál, amelynek veszedelmes és vad mágiája segítségével a Látnokok
emberemlékezet óta uralják a Hercegségek viharverte királyságát. Fitz egy olyan
időben cseperedik fel, amikor barbár vörös martalócok dúlják fel a partokat és
alvajárók kóborolnak a szárazföld szívében. Hamarosan a fiú megkapja első
lélekpróbáló küldetését – mert Fitz veszélyt jelent ugyan a trónra… de ő lehet
a királyság túlélésének kulcsa is. </i></div>
<a name='more'></a><i><o:p></o:p></i><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://www.tor.com/2019/10/01/preview-new-art-from-the-illustrated-edition-of-robin-hobbs-assassins-apprentice/" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="1102" data-original-width="740" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7GbGxd1-a8epVCi5XEivUlZ60WQ-UzApK_YZQGrCBO9HoXozcxx7AfmtbsE7zeqtFh1ufPjcjWK8E0r5Y02eJbzInVi3z8BUOQ1mT1w5Aglf5SZUUQtK-yiMI1C6rbDYpjPh5JqTupko/s320/Hobb_15.jpg" width="212" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><div class="MsoNormal">
Magali Villeneuve munkája <br />
az illusztrált kiadásból<o:p></o:p></div>
</td></tr>
</tbody></table>
Néhány szó a könyvválasztásról:<br />
<div>
Pár hónapja már belekezdtem egyszer <i>Az orgyilkos
tanítványába</i>, ám a 28. oldalon félbehagytam akkor. Nem volt rossz, de nem
találtam kifejezetten érdekesnek, untam is kicsit. Most egyértelműnek tűnt,
hogy ezt fogom olvasni a decemberre választható könyvek közül: hiszen meg is
volt itthon, meg hát érdekelt is, na meg akkor végre befejezném, ha már valaha
belekezdtem. Nagy lelkesen előkerestem, kinyitottam a 28. oldalon (benne volt
még a könyvjelző múltkorról), olvastam pár sort… aztán megkerestem újra a listát,
hátha van rajta olyan könyv, ami jobban érdekel. Úgy tűnik, a 28. oldal nem a
kötet legeseménydúsabb részlete, ráadásul egy viszonylag nagyobb alakú és
kisebb betűkkel nyomtatott könyvről van szó – és csak néztem azt az oldalt
azzal a rengeteg betűvel, és azt hittem soha de soha nem fogok a végére érni :D<br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szóval, ez egy elég lassú könyv, még úgy is, hogy nem
kifejezetten hosszú, a cselekmény pedig több évet is felölel. Számomra emiatt elég
nehézkesen indult az olvasás, és nagyon-nagyon sokáig úgy éreztem, mintha az
egész kötet egy hosszú bevezetés lenne. Emellett a hangulat is elég szomorkás,
néha szinte nyomasztó volt. Ugyanakkor voltak előnyei is ennek a tempónak:
alaposan megismertük a főszereplő Fitzet, és könnyen beleélhettük magunkat egy-egy
helyszínbe, jelenetbe és a könyv által felépített világba. <o:p></o:p></div>
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" style="cursor: move;" /></a>Vajon az-e a dolgok rendje, hogy a világon minden dolog
keresi a ritmust, és ebben a ritmusban egyfajta békét? Nekem mindig így tűnt.</blockquote>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://www.tor.com/2019/10/01/preview-new-art-from-the-illustrated-edition-of-robin-hobbs-assassins-apprentice/" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="1102" data-original-width="740" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_3DMV1XjQ08ABG6ITA-Y4_CYgGGDKesWxUT8RELXMqIeTQPqP_Dg-oPChc24Pb8cQ-rZfBzC66HIqIU6BdWjxyyGl-_J_MfAPA582dhJh-hnNiBu_hGra9sq2XRO7LQjz6K1BAEcdPeQ/s400/Hobb_139.jpg" width="267" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: 12.8px;">Magali Villeneuve munkája </span><br />
<span style="font-size: 12.8px;">az illusztrált kiadásból</span></td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Rengeteg tipikus fantasy elem volt a könyvben: a
karakterekben, az eseményekben, a világban is rengeteg <strike>khm sablon</strike> <i>archetípus
</i>jelent meg: ez persze jó volt, mert ismerőssé, otthonossá tette a történetet, és
fel sem tűnt, hogy zavaró lenne – amíg egy ponton hirtelen eszembe nem jutott
(a Mesterségről vagy az Ösztönről talán), hogy mi van ebben a könyvben, ami nem
volt még valami másban?<br />
<div class="MsoNormal">
Ez persze nem baj<strike> sőt, engem kifejezetten idegesíteni
szokott, amikor valaki ez alapján kritizál egy könyvet</strike> de ha mellé vesszük a
lassú tempót és azt, hogy Fitz sokáig nem nagyon csinált semmit, csak úgy
megtörténtek vele a dolgok – akkor tény, hogy nekem is kellett egy kis idő,
mire valóban érdeklődni kezdtem Fitz sorsa és az események iránt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ami a legjobban tetszett, az a történet felépítése, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">íve</i> volt. (Hiszen még szép, hogy Fitz
nem az első fejezetben, hatévesen váltotta meg a világot!) Kifejezetten
tetszett, ahogy Fitz látta és bemutatta az eseményeket, ahogyan egyre jobban
megismerte a világot maga körült, egyre többet megértett belőle, és egyre több
mindent átlátott, ahogy telt az idő. Nagyon profinak érzem azt, ahogyan az író
ezt felépítette, ahogy szép lassan kibontakozott, majd összeállt a történet; az
utolsó pár fejezetet meg már letenni sem akartam, annyira izgalmassá,
fordulatossá vált a befejezés. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Szintén pozitívumnak érzem, hogy egy viszonylag kerek
történetet kaptunk, ami mégis nyitva hagyott sok olyan kérdést, lehetőséget,
ami azért kíváncsivá tett a folytatásra is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Bár elvileg a történet egyik központi eleme, volt, hogy kiment
a fejemből olvasás közben, hogy Fitz mellesleg orgyilkosnak tanul épp, pedig
(amikor épp eszemben volt) kifejezetten tetszett ennek a bemutatása is: volt mögötte
normális emberi viselkedés, frusztráció, bizonytalanság, bűntudat, gondolatok,
érzések… <strike>és nem csak ment, hogy lekaszaboljon mindenkit :D </strike><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Összességében nekem ez a könyv olyan, mintha egy olyan lenne,
aki nagyon korrekt, nagyon tisztességesen végzi a dolgát, és teszi mindezt olyan
természetességgel, olyan magától értetődően, hogy fel sem tűnik, hogy ez
egyébként mennyire <i style="mso-bidi-font-style: normal;">jól</i> csinálja ezt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.robinhobb.com/blog/posts/34866" target="_blank"><img border="0" data-original-height="489" data-original-width="960" height="326" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfKIfiW732aTy2L8itdNl8D9H0WB6lFxwMELCE2at695JwIqdzoxo71xhIaUTPNSyAUWcDE0ZQTXW4-J1lMsbI9KycmWU8RYec3yOEWD_jKRiqy_rPE3pSD91hyWcIVsGw7AYfSn8SpOQ/s640/73ef528bc9206b14016d09f59607ac18ffb373c0.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Oh, és a regényhez nem kapcsolódik, de volt pár pont, amikor
kifejezetten zavart az olvasásban: rengeteg hiba van a magyar kiadásban, apróbb
elütések többnyire, de jóval több, mint ami számomra érthető és elfogadható
lenne :(</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<br /></div>
art3mishttp://www.blogger.com/profile/03945562804842597776noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8767041069888718999.post-77841886096926479872019-10-31T07:08:00.001-07:002019-10-31T07:21:45.818-07:00Blake Crouch: Sötét anyag<b>Értékelésem: 3/5</b><br />
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQembZa5zms3O3FLQ8G-wL-9nDmY8cb0Tb9cfmaqZplMCa2PhxHBmsziNQWheGGc3PTPlS5UiZF7ztngOEItlcIUfVaeAimr-bQS-LVtJOOzG56mWqI-2y6JQkOMh8f54siwbYT-toD38/s1600/covers_399866.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="353" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQembZa5zms3O3FLQ8G-wL-9nDmY8cb0Tb9cfmaqZplMCa2PhxHBmsziNQWheGGc3PTPlS5UiZF7ztngOEItlcIUfVaeAimr-bQS-LVtJOOzG56mWqI-2y6JQkOMh8f54siwbYT-toD38/s320/covers_399866.jpg" width="225" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A <a href="https://konyv-sarok.blogspot.com/p/mini-konyvklub-14.html" target="_blank">mini-könyvklub 14</a> októberi olvasmánya.</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Elég vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban: valószínűleg
elég magas elvárásaim voltak (hiszen egész jó értékeléseket
kapott), és bár a második fele viszonylag tetszett és sokszor élveztem az
olvasást, az elején nagyon sokáig inkább negatív volt a véleményem. Ugyanakkor
ritkán olvasok hasonló műfajban, ami nem annyira a véletlennek köszönhető,
hanem inkább annak, hogy nem épp a kedvenc műfajom – úgyhogy könnyen lehet,
hogy a hasonló témákért lelkesedőknek valóban egy nagyon izgalmas, érdekes
olvasmány lehet a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Sötét anyag</i>. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Igazság szerint amikor elkezdtem olvasni, a legelső
oldalakon egy külső körülmény volt, ami kissé elvette a kedvemet a regénytől: nagyon emlékeztetett <a href="https://moly.hu/konyvek/brandon-hackett-az-idoutazas-napja" target="_blank">Az időutazás napjára</a>, amit még nyáron olvastam,
és szintén nem tudtam teljes mértékben élvezni; és bár a történet alapvetően más, mégis, így utólag is hasonló érzéseim vannak a kettőről: <i>jó volt -
jó volt</i>, a végére egészen megkedveltem, de azért valahogy mégsem az igazi.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6FtTIZSHeFN3B8sfMCrIo14zvoYpdcUhhsfgxPZIHybQh4ueh8WoLpeh8ROeyUFQL5886GYImVyk80nkGfb1XZzstj9IbY0sabMitFTfkKOyPkLk4vM7dC9XRJw87jWoIBrzzRXeDW7g/s1600/Simple+Photo+Universe+and+Sky+Good+Luck+Card.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="398" data-original-width="559" height="452" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6FtTIZSHeFN3B8sfMCrIo14zvoYpdcUhhsfgxPZIHybQh4ueh8WoLpeh8ROeyUFQL5886GYImVyk80nkGfb1XZzstj9IbY0sabMitFTfkKOyPkLk4vM7dC9XRJw87jWoIBrzzRXeDW7g/s640/Simple+Photo+Universe+and+Sky+Good+Luck+Card.png" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szóval, engem egyáltalán nem fogott meg az elején. Már Jason
elrablásához is kissé úgy álltam hozzá, hogy igen, nagyon érdekel, hogy mi lesz
ennek a vége, de azért jobb lenne, ha valaki egyszerűen elmondaná, és nem nekem
kéne odáig olvasnom. Nem szenvedtem nagyon olvasás közben, de nem is
szórakoztam igazán jól.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egyrészről megértem, hogy egy másik univerzumba kerülni
olyan élmény, amit senki nem értene meg, fogna fel könnyen és gyorsan, de ha az olvasó már
rég tisztában van mindennel, akkor hiába értem, hogy Jasonnek idő és sok
gondolkodás kell ahhoz, hogy összerakja, pláne hogy elhiggye a helyzetet - ha egyszer olvasóként közben
halálra unom magam. Szintén idegesített kissé Jason merengése arról, hogy
akkor most melyik élete a valódi vajon – ezzel is úgy vagyok, hogy teljesen
érthető, fura is lenne, ha nem gondolkozna el ezen, de épp ezért: kiszámítható,
nem lep meg, úgyhogy legalább a megvalósulásában lenne némi extra, valami
érdekes, valami elgondolkoztató – de mivel az olvasó már úgyis gyanít mindent,
nem sok súlyát éreztem az efféle merengéseknek se.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hasonlóan éreztem a halálesetekkel kapcsolatban a könyv során: több is
volt, amit kiszámíthatónak éreztem (valahogy a történet megfelelő alakulásához <i style="mso-bidi-font-style: normal;">kellett</i>, hogy így történjen), vagy
egyszerűen csak nem volt semmi súlya a dolognak. Ez utóbbi engem jobban zavar:
úgy vélem, ezeket lehetséges lenne úgy megírni, hogy igenis üssön a dolog, igenis fájjon az olvasónak (<i>muhahahaa</i>), de itt valahogy ez elmaradt. (Egyedül a hóviharos
univerzumban találtak ráztak meg egy kicsit, de - talán épp emiatt -, azt meg kissé
oda nem illőnek éreztem.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://www.theatlantic.com/science/archive/2016/08/the-multiverse-as-imagination-killer/497417/" target="_blank"><img border="0" data-original-height="405" data-original-width="720" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisjWbhnL_tbwjtP7EBsc3r5ke8Tvsv5TrFeHHQpWl1y6WlL81d_7NvCVH4uH6r_0uuAEUWLVxWrPqUz1DFG8801TdzoGtxeKYmYK9wv9MTZCprCePLTLXacJ50t27I7fUrCBWxUzhlLhg/s640/lead_720_405.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Összességében a könyv második felét, a szökés utáni részeket sokkal jobban élveztem, mint az elejét. Itt sem voltam teljesen
elájulva ugyan: már említettem, hogy sok helyen súlytalannak éreztem az
eseményeket, valamint voltak részek, amiket untam kissé. Ilyen volt, például, amikor a járvány sújtotta Chicagóból menekültek: amikor szinte biztos vagyok
benne, hogy nem fogják elkapni őket, de valójában csak azért szurkolok nekik, mert
azt szeretném, hogy menjenek végre és haladjon tovább a történet, nem pedig
azért, mert annyira izgulnék a szereplők sorsáért… ez volt az egyetlen rész,
ahol átsiklottam pár bekezdést, annyira untam már.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a></blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
Mindnyájan csak tévelygünk a létezés tundrájában, és értéket tulajdonítunk értéktelen dolgoknak, noha minden, amit szeretünk és gyűlölünk, minden, amiben hiszünk, amiért harcolunk, amiért gyilkolunk és amiért meghalunk, éppen olyan súlytalan, mint a plexire vetített képsorok.</blockquote>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A vége felé lévő fordulat volt az, ami a leginkább tetszett:
erre nem számítottam, meglepett, viszont ha belegondolok, mégis teljesen
logikus volt. A chatet nagyon ötletesnek találtam, érdekelt, hogyan fog alakulni ez, kíváncsi
voltam, milyen megoldást talál rá a főszereplőnk. Ugyanakkor viszont úgy érzem,
ezzel a húzással kissé már olyan helyzetbe keverte az író a karaktereket, amiből
nem nagyon lehet, és a végén nem is tudtak igazán jól kimászni; viszont ha
meg nem tette volna meg ezt, akkor sokakban hibaként, hiányként
merülhetett volna fel. Szóval igen, most azt mondom, hogy sehogy sem találom ideálisnak
ezt a helyzetet, ugyanakkor persze én sem tudok rá jó megoldást… Nyilván
hasonlóan az időutazós történetek nehezen elkerülhető paradoxonjaihoz (ez nem kritika, imádom az időutazós történeteket), a
multiverzum is felvet sok-sok nehézséget.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeakEWE1m23uvUB7UtuB0cFXC3vhp0tTni1ymklakAyEqCl2HmlK8EHw8FOparvmkzsUeTn7LwfkqBGzLF0edRpQ6JMGCpUBbX15l4OYRDGGgZDOinv4KTKyzmBpgAECl4iAcjqhzCRuU/s1600/61pxmY0HlbL._SX323_BO1%252C204%252C203%252C200_.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="499" data-original-width="325" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeakEWE1m23uvUB7UtuB0cFXC3vhp0tTni1ymklakAyEqCl2HmlK8EHw8FOparvmkzsUeTn7LwfkqBGzLF0edRpQ6JMGCpUBbX15l4OYRDGGgZDOinv4KTKyzmBpgAECl4iAcjqhzCRuU/s320/61pxmY0HlbL._SX323_BO1%252C204%252C203%252C200_.jpg" width="208" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">A stílussal
kapcsolatban:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nagyon sok tőmondat volt a szövegben. Nagyon sokszor követték
egymást a rövid mondatok. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Úgy gondolom, ennek voltak pozitívumai is. A szöveg a
legtöbbször könnyen olvasható, gördülékeny volt. Gyorsan lehetett olvasni.
Ugyanakkor! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Volt pár olyan rész, amikor egy-egy bekezdés egyetlen
mondatból állt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
És csak követték egymást a mondatok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
És minden mondathoz új bekezdésre kellett ugrani.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
És egy-egy bekezdés egyetlen mondatból állt mindössze.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Többnyire egy nem is túl hosszú mondatból.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
És azt hittem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Beleőrülök.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ebbe. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Na de tényleg: én bár személy szerint jobban kedvelem a
hosszabb mondatokat - és hajlamos vagyok olyanokat is írni, sőt, néha talán
annyira túlzásba esem, hogy gondolataimat is nehéz kibogarászni belőlük -, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Sötét anyag</i> esetében sokszor úgy
éreztem, hogy illenek a stílushoz, a lendülethez, a feszültséghez a rövid,
tömör, pattogós mondatok. De amikor bekezdésről bekezdésre kellett ugrálnom minden
egyes új mondatért, akkor számomra inkább kissé szétesett, követhetetlenebbé
vált, nehezen olvashatóbb lett a szöveg, mintsem hogy az élményhez járult volna
hozzá a stílusa. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Emellett mintha a fordításban is lett volna pár hiba, mindenesetre
azon túl, hogy néhol kissé magyartalannak tűnt, volt egy-két mondat, ahol nem
is teljesen értettem meg, mit akart mondani az író – de őszintén nem szántam
sok időt arra, hogy elgondolkozzak, csak én nem értem-e, vagy tényleg a
szövegben van a hiba. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://www.livescience.com/64389-dark-matter-around-galaxies-constant.html" target="_blank"><img border="0" data-original-height="406" data-original-width="650" height="396" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhacxheAtIuGjvySoHu5Qz3E2uETnRM9CB7AHl_WUtHZHF4bJpMExisgEsUX-F1f3Q6ems9uQB2JwxfdtAyIPJvzV5hqvzy1je5NcVI_HXX9Ja5D-rVn_EtJANTwg6e8nrRs5ymcJbiwDg/s640/LqdSSqy5A2Snp7Fcy6MUHd-650-80.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Valamint van sok apróság, amit nem értek teljesen – bár persze lehet,
hogy némelyikhez elég lett volna kicsit alaposabban olvasni:</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<ol>
<li style="text-align: justify;">Amikor még épp csak ismerkednek az univerzumokkal, miért
várnak az egy óra végéig az ajtónyitogatással? Egy ampullával csak egy ajtót
nyithatnak ki? Miért nem kezdik el vadul nyitogatni mindet, és csukják vissza
egyből azokat, amik hamuesőre vagy egy erdő közepére vagy egy hóviharra nyílnak?</li>
<li style="text-align: justify;">Abban a világban, ahová Jason elsőként érkezik (ahonnan
Jason2 is származik), miért akarják végül megölni őt? Rájönnek, hogy ő nem az ő
Jasonük – és? Nem nyújthatna ő millió fontos információt számukra? Nem tudnának
együttműködni vele újabb kutatásokhoz? Érthető, hogy nem úgy alakultak a
dolgok, ahogy elvárták, de nem hatalmas felfedezés az is, hogy érkezett
hozzájuk egy <i>másik</i> Jason? Nekem a
meggyilkolása az egyik legkevésbé hasznos dolognak tűnik.</li>
<li style="text-align: justify;">Hogy kerül egy ilyen doboz minden egyes világba?</li>
<li style="text-align: justify;">Ez inkább csak kíváncsiság: mi lett Amandával? Ha hirtelen
eltűnése nem is, útjaik szétválása borítékolható volt – ugyanakkor nagyon kíváncsi
lennék arra, hogy vele mi lett, miket élt át, hol kötött ki végül?</li>
<li><div style="text-align: justify;">
És végül, a legirrelevánsabb dolog, de basszus: <i>miért volt ideges a női hang???</i></div>
<i><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</i><div style="text-align: justify;">
"Egy ideges női hang tölti be a levegőt a felettünk lévő
hangszóróból.</div>
<i><div style="text-align: justify;">
<i>Vigyázat. Vonat
érkezik. Vigyázat. Vonat érkezik. Öt… négy… három…"</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</i><div style="text-align: justify;">
Ez nem valami
ideális világ elvileg? Ahol minden szuper, ingyenes a csúcsmodern
tömegközlekedés, az emberek boldogok, mindenki egészséges, satöbbi? :D</div>
<div style="text-align: justify;">
Még ha <i>ennyire </i>nem
is ideális a helyzet, nekem ez az <i>ideges
női hang</i> elrontotta a teljes képemet az adott univerzumról. Miért volt
ideges? Ha egy peronon állok, és azt várom, hogy a szupervonatom több száz km/órával
egyszer csak megjelenjen mellettem a peronom (ami nekem, bár a maga módján
csodálatos, mégiscsak egy kissé ijesztő dolognak tűnik), az hiányzik a
legkevésbé, hogy az erre figyelmeztető hang ideges legyen. Veszélyes dolog ez a vonat? El fog ütni? Lesodor a menetszél a vágányra? Miért vagyunk idegesek amiatt, hogy megérkezik???</div>
</li>
</ol>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
art3mishttp://www.blogger.com/profile/03945562804842597776noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8767041069888718999.post-46922867389907404802019-09-26T09:29:00.004-07:002019-09-26T09:46:52.314-07:00Daniel Keyes: Virágot Algernonnak<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibNhbypP_riT3fcO1T5_PQOCHQ-b3zjcSkQlsGJyDFkoEa7IVG4jJxVmdH3Z_VrXxTDgyptbp1Y4Fd25erKV7O0YIN33zO07hiViHg7qjxIPqjdDd19qN-q_ctpIbEHPjoKTtjXfECfNw/s1600/covers_451472.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="307" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibNhbypP_riT3fcO1T5_PQOCHQ-b3zjcSkQlsGJyDFkoEa7IVG4jJxVmdH3Z_VrXxTDgyptbp1Y4Fd25erKV7O0YIN33zO07hiViHg7qjxIPqjdDd19qN-q_ctpIbEHPjoKTtjXfECfNw/s320/covers_451472.jpg" width="195" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<b>Értékelésem: 5/5<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Nem is értem, miért nem olvastam el ezt eddig.<br />
Elsőként még nagyon
régen, talán egy villamoson láttam valaki kezében, és egyből megtetszett a címe. Valamivel később egy nyaralás során rátaláltam valahol, és beleolvastam, de fogalmam sem volt arról, mit keres egy könyvben egy
ennyi helyesírási hibával teli szöveg. Ezt újabb évekkel később értettem csak meg, amikor egyszer a fülszöveget is elolvastam - de maga a könyv még akkor is váratott magára. Összességében régóta érdekelt, és valahogyan mindig azt éreztem, hogy tetszeni
fog nekem… és nem is csalódtam, sőt! Zseniális ez a könyv :)<br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A <a href="https://konyv-sarok.blogspot.com/p/mini-konyvklub-14.html" target="_blank">mini-könyvklub 14</a> szeptemberi olvasmánya.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<a name='more'></a>A könyv első felét gyakorlatilag letenni is alig tudtam, és
csakis azért tartottam szünetet az olvasásban, mert már késő (nagyon-nagyon
késő) éjszaka volt. Rég volt mostanában olyan regény, amibe ennyire bele tudtam
volna merülni, úgyhogy ez most kifejezetten örömteli volt számomra – még akkor
is, ha egyébként közben meg voltam győződve róla, hogy ez a könyv rettenetes. Egyszerre volt <i>annyira szörnyű</i> és (éppen ezért) <i>annyira jó</i>, hogy nemcsak letenni alig tudtam, de sokat járt a fejemben
akkor is, amikor épp nem olvastam – ez pedig szerintem pont az, amire sok
könyvnek törekednie kéne.<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-bidi-font-style: normal;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5WMbL3gxO-PiYfNuhosmHfSlGnrQ02Qb1SJ41KvIhYaI6f7e3YfrmR5IyyLO0LliQ0fwsHI6COFK3yvFJf-nx0xOt1-W_9xuF6UzQVha3xtJvZaMCu_49-xKZvwiqz8cPQNrNj2ARfZA/s1600/Charly-photo-2-400x180.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="180" data-original-width="400" height="288" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5WMbL3gxO-PiYfNuhosmHfSlGnrQ02Qb1SJ41KvIhYaI6f7e3YfrmR5IyyLO0LliQ0fwsHI6COFK3yvFJf-nx0xOt1-W_9xuF6UzQVha3xtJvZaMCu_49-xKZvwiqz8cPQNrNj2ARfZA/s640/Charly-photo-2-400x180.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Amin korábban értetlenkedtem - a rengeteg helyesírási hiba a
könyv elején - most már hatalmas ötletnek tűnik, elképesztően jól érzékeltette
azt a változást, amin Charlie keresztülment, nagyon szép keretet, felépítést adott a könyvnek. Nyilván nagyon elgondoltató volt maga a kísérlet is, rengeteg
kérdést felvethet az etikussággal, a tudománnyal, az intelligencia fontosságával/szerepével/<i style="mso-bidi-font-style: normal;">használatával</i> kapcsolatban… számomra
viszont Charlie emlékei voltak a legmegrázóbb részek, valamint azok a
jelenetek, amikben mások kihasználtak, kinevették őt, ő pedig nem értette,
hogyan élnek vissza a helyzetével.</div>
<div>
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMYnR-HoW4eIqqDx_5sAaJKaQZw-_uoerax1hqOpsyKieYh7a8fLZoQg2j8SscNlHoCWKj_2iAnjo_Op6peQz_aJ-PkVcjx993JDpuvLNYw4HAqA670N8imbY0T2We5vUee2mNmaLgO_M/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMYnR-HoW4eIqqDx_5sAaJKaQZw-_uoerax1hqOpsyKieYh7a8fLZoQg2j8SscNlHoCWKj_2iAnjo_Op6peQz_aJ-PkVcjx993JDpuvLNYw4HAqA670N8imbY0T2We5vUee2mNmaLgO_M/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a></blockquote>
Nem iszgat hogy híres legyek. Csak ép okos akarok leni mint mások hogy sok barátom lehesen akik szeretnek.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Aztán a könyv második felével már lassabban haladtam, elmúlt
már az a <strike>sokk</strike> lelkesedés, amit az eleje okozott, de még errefelé is voltak erős
jelenetek: pl. a szülőkkel való találkozásokat, a látogatást a Warren Otthonban
vagy persze magát a lezárást sem volt könnyű olvasni. Ahogy lassan egyre egyszerűbbé vált Charlie
stílusa, és amikor megjelentek benne az első hibák… <i>brrrr</i>.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ami kevésbé kötött le, és nem is érintett meg igazán, az a
szerelmi szál volt a történetben: kicsit úgy érzem, hogy ez „kellett” bele,
hiszen hozzátartozik Charlie fejlődéséhez, de valahogy se Alice, se Fay nem
fogott meg igazán, és a kettejük közti különbség magyarázatát is furcsának
éreztem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKM6avB9cZ74EgmZhYhlEbTBbihgbpJTCkpMtDR7VQ9tn93iK0YBmDgwAPDV7gLUflfu1N2qIaubuoD8S6wL1QdW9nM1gECiui-SLJexXq4_8hzr59Nxm_O5dkpzqgB0MX7Y64DZt6rJw/s1600/mouse-700x350.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="350" data-original-width="700" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKM6avB9cZ74EgmZhYhlEbTBbihgbpJTCkpMtDR7VQ9tn93iK0YBmDgwAPDV7gLUflfu1N2qIaubuoD8S6wL1QdW9nM1gECiui-SLJexXq4_8hzr59Nxm_O5dkpzqgB0MX7Y64DZt6rJw/s640/mouse-700x350.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: right 16.0cm;">
Kíváncsi lennék viszont, hogy vajon mennyiben lett volna más élmény az olvasás akkor, ha nem
lövik le már a fülszövegben az „eredeti állapotba való rohamos visszahanyatlást”,
és nem tudjuk egész végig, hogy mi lesz a történet vége...? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: right 16.0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: right 16.0cm;">
Összességében szerintem
mindenkinek jót tenne, ha elolvasná, <i>átérezné </i>ezt a történetet <span style="font-family: "segoe ui emoji" , sans-serif; mso-ascii-font-family: "Times New Roman"; mso-char-type: symbol-ext; mso-hansi-font-family: "Times New Roman"; mso-symbol-font-family: "Segoe UI Emoji";">😊</span> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 87.75pt;">
És ezt muszáj idetennem a végére:</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 87.75pt;">
</div>
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMYnR-HoW4eIqqDx_5sAaJKaQZw-_uoerax1hqOpsyKieYh7a8fLZoQg2j8SscNlHoCWKj_2iAnjo_Op6peQz_aJ-PkVcjx993JDpuvLNYw4HAqA670N8imbY0T2We5vUee2mNmaLgO_M/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMYnR-HoW4eIqqDx_5sAaJKaQZw-_uoerax1hqOpsyKieYh7a8fLZoQg2j8SscNlHoCWKj_2iAnjo_Op6peQz_aJ-PkVcjx993JDpuvLNYw4HAqA670N8imbY0T2We5vUee2mNmaLgO_M/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a></blockquote>
Ui. kérem ha véletlenül aramennek tegyenek virágot Algernon sirjára a hátsoudvarba.<br />
<br />art3mishttp://www.blogger.com/profile/03945562804842597776noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8767041069888718999.post-82194734765564301182018-07-29T17:19:00.000-07:002018-07-29T17:19:38.329-07:00Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak<br />
<div class="MsoNormal">
<b>Értékelésem: 5/5</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://moly.hu/konyvek/fredrik-backman-az-ember-akit-ovenak-hivnak" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="327" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJmaSZIhUrmypjjqceKwAMe0T_KV7kb8LIWadNy5aupZYxZN6dPD6YzT5FrnNITFBMV6v76JNOS_c-GyarGgmMnEUjnCoLTtvvvtaOcBnEpRAMmaILdHUhC30yGQ-G2UM_Hmx6xGRpopU/s320/covers_316737.jpg" width="209" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Régóta megvolt már <i>Az ember, akit Ovénak hívnak</i>, és
nagyon örültem, amikor a <a href="http://konyv-sarok.blogspot.com/p/mini-konyvklub-10.html" target="_blank">mini-könyvklub 10</a> könyvei között is feltűnt #bár ami
azt illeti, augusztusra szerettem volna választani, de mindegy :D#. Mostanában
több helyen is szembejött velem egy-egy értékelés, amiben elképesztően
dicsérték a könyvet, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam már, tényleg ennyire jó-e?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background-color: white; color: #171f27; font-family: Georgia, serif;"><i>Ove 59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.</i></span></div>
<br />
<div style="background-color: white; color: #171f27; font-family: Georgia, serif; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<i>Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?</i></div>
<a name='more'></a><br />
<div>
Talán pont a magas elvárások miatt volt a legelején egy ici-picit csalódott; nem volt rossz, de egyáltalán nem is éreztem azt, hogy azonnal magával ragadna a történet. Emellett szokatlan is volt, mert valamiért egyáltalán nem erre számítottam: sokkal több nevetést, és jóval kevesebb bánatot vártam.</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjl84HaLP8mqxUlWIdl45mMbNU6PCiqNW4gtA_KEKVqH215F2ltDLqYDm4sXgkG7EKFRTPns9f_9S3YJI8ESa9V1Gipp1ktDLENE65A1fMF0c6LOqNhJ8qaoMFo7kAa0gi5H0iaT2ZIxos/s1600/A-Man-Called-Ove-822767.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="350" data-original-width="590" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjl84HaLP8mqxUlWIdl45mMbNU6PCiqNW4gtA_KEKVqH215F2ltDLqYDm4sXgkG7EKFRTPns9f_9S3YJI8ESa9V1Gipp1ktDLENE65A1fMF0c6LOqNhJ8qaoMFo7kAa0gi5H0iaT2ZIxos/s1600/A-Man-Called-Ove-822767.jpg" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Idővel aztán egyre alaposabban megismerjük Ove múltját is,
és onnantól kezdve nem tudom, hogy lehet-e nem megkedvelni őt :) Számomra
inkább megható és szomorú volt, mintsem hangosan nevetős, ugyanakkor mégse vált
túlságosan nyomasztóvá, mindig humoros, szórakoztató tudott maradni. </div>
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>– Odaadtam neki az aprómat – mondja Parvaneh, és a falnál
ülő koszos szakállú férfi felé biccent.<br /> – Ugye tudja, hogy csak pálinkát fog rajta vásárolni? –
kérdi Ove.<br /> Parvaneh hunyorít.<br /> – Mi? Komolyan? Pedig én annnyira reméltem, hogy a
diákhitelét fogja törleszteni belőle, amit a részecskefizikai tanulmányaira
vett fel..</blockquote>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://www.behance.net/gallery/26339759/A-MAN-CALLED-OVE" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1132" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-DdWfpJkpt2bt01CK5rFggr-Ry5EspUMSDIv8F6zlXZsiMxvZH0okPMMkCUe95eA4kOlGHLo-onmt04GXIYEf7n35I83_iK6_tbglF4BvjXKWcyav5Q5SgvMUgibmFN1r_YtyUcjLb7w/s400/68f40926339759.5635441a91645.jpg" width="281" /></a></div>
Amíg bele nem gondoltam alaposabban is, addig fel sem tűnt
igazán, hogy Ove milyen nagyszerű karakter: annyira természetesnek hat, annyira
könnyen el tudom képzelni, mint valódi embert, hogy eszembe se jut, hogy nem
az. Mondjuk sokkal öregebbnek éreztem őt, mint a valódi kora volt - 59 nekem
még nem tűnik ennyire <i>öregemberesnek</i> :)<br />
Ettől függetlenül jó volt egy
olyan könyvet olvasni, amiben idősebb a főszereplő, ritkán kerül ilyen a
kezembe.<br />
A mellékszereplők jóval egyszerűbbek, de egyediek és könnyen
megkedvelhetők voltak. Főleg a macskaa :D Nagyon tetszett, hogy Ove sosem csak
„megetette” a macskát, hanem minden nap közösen „megvacsoráztak”:)<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>A macska felállt. Ove megállt. Ott álltak és méregették
egymást néhány pillanatig, mint két verekedni vágyó egy vidéki kocsmában késő
este. Ove azon merengett, hozzávágja-e a macskához az egyik facipőjét. A macska
úgy nézett ki, mint akit nagyon rosszul érint, hogy neki nincs facipője, amit
visszahajíthatna.</blockquote>
A vége felé volt egy-két apróság, amit túlzásnak éreztem, de ettől függetlenül nagyon szép volt a lezárás. Hagyott maga után kérdéseket bennem, de nem a rossz értelemben :)<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigBUz8rHgguubz3QMl_uQHGqUs-sLBYSU6XYD956kDWhqNzA4yWZ99tTt7uYMnqDNVauHeo3lTIiJZV8U_5j4BF9RW4sGISqT3V1G8ZXEHTAtyTfoc7LfrIwMMtqmOarWzd5nVRarI3fk/s1600/A_Man_Called_Ove_-_4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="425" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigBUz8rHgguubz3QMl_uQHGqUs-sLBYSU6XYD956kDWhqNzA4yWZ99tTt7uYMnqDNVauHeo3lTIiJZV8U_5j4BF9RW4sGISqT3V1G8ZXEHTAtyTfoc7LfrIwMMtqmOarWzd5nVRarI3fk/s640/A_Man_Called_Ove_-_4.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
...Nem hogy nem tudok radiátor légteleníteni, még csak nem is
hallottam soha arról, hogy ilyet kell csinálni a radiátorokkal. </div>
<br />art3mishttp://www.blogger.com/profile/03945562804842597776noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8767041069888718999.post-43412368878934716422018-06-28T13:42:00.001-07:002018-06-28T13:44:08.433-07:00Jodi Picoult: A nővérem húga<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://moly.hu/konyvek/jodi-picoult-a-noverem-huga" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="318" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMk8xvwqpxcp_QDmZNNYTI4nELU5zqVfbjdVG-5VnPgLkTdeyXj4Sy5lAf1_LpVDYYauJUIyzhQf8Bs4rm3nC37599GCNmtlDtJxa2OQOZVNl-k4rZhyphenhyphen9LByMPxVuU-eurp-Yzs54G_No/s320/covers_163450.jpg" width="203" /></a></div>
<b>Értékelésem: </b>4/5<br />
<br />
A <a href="http://konyv-sarok.blogspot.com/p/a-noverem-huga.html" target="_blank">mini-könyvklub 10</a> júniusi olvasmányaként került sor A
nővérem húgára. Ritkán olvasok újra könyveket (nyilván kivétel, ha a Harry
Potterről van szó :D), de ez legalább öt éve olvastam már, és elég nagy vonalakban
emlékeztem csak az eseményekre. Kicsit szomorú, hogy meg is volt nekem, amíg kölcsön nem adtam valakinek :(<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az elején eltartott egy darabig, mire belerázódtam a
történetbe. Kicsit úgy éreztem, mintha Jodi Picoult pontosan tudná, hogy mi
kell ahhoz, hogy minél meghatóbb legyen a történet, és szemrebbenés nélkül
leírna bármekkora kliséket, hogy ezt a hatást elérje – de aztán ki tudja, mi
történt, de egyszer csak azt vettem észre, hogy már egészen beleélem magam, és
tényleg hatással tud lenni rám a történet. Egy-két helyen később is túlzásnak
éreztem, ugyanakkor voltak nagyon szép, nagyon emberi jelenetek, amikért
megérte olvasni.</div>
<a name='more'></a><br />
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>Kate, amikor másodikos volt, rajzolt egyszer egy tűzoltót
glóriával a sisakja körül. Közölte az osztálytársaival, hogy engem csak a
mennybe engednének be, mert ha a pokolba jutnék, kioltanám az összes tüzet.</blockquote>
A történet fő szála, a per Anna és a szülei között nagyon
szépen fel van építve, egész végig gondolkozhat az ember azon, hogy mi a helyes
ilyenkor, vagy hogy ő hogyan döntene. Nehéz volt, hogy időnként nagyon jólesett
volna „megmondani a tutit”, hogy ezt meg azt nem kellett volna csinálniuk… de
aztán hirtelen mindig eszembe jutott egy másik szempont, ami alapján viszont
tökre megértem, hogy miért is csinálták mégis. Gyönyörűen átadja a könyv azt,
hogy mennyire lehetetlen egy ilyen helyzet - nincsenek jó vagy rossz válaszok,
a perben mindkét „oldallal” könnyű együtt érezni.<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A kevésbé központi események viszont nem nyűgöztek le annyira:
Campbellt bírtam, meg a kutyáját is, de se Julia, se kettejük románca nem
érdekelt igazán. Jesse-t is kedveltem, de (ahogy neki se a család életében), nem
volt igazán nagy jelentősége annak, ami vele történt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Van olyan szó, hogy árva meg özvegy, de arra a szülőre nincs külön szó, aki elveszíti a gyerekét.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
És végül: Mi volt ez a befejezés??</div>
<div class="MsoNormal">
Röviden: Miközben olvastam, jó volt. Utólag nagyon sok minden nem tetszik benne. </div>
<div class="MsoNormal">
A hosszabb véleményem a kép alatt eléggé spoileres.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTflCc9e6jFSQ7oRMhGdi_I27RViS7e-ivgt8GxgcuTLAfJuV4YmnZw4fEEsyz7OrN6Lsik5eOnYVZ2llixh0cM6ThRc0qVuCkPgt6VqAnAy6ekOX9nmL1NH_vfzm_-YR36wq5vZckSLk/s1600/hero_EB20090624REVIEWS906249980AR.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="1200" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTflCc9e6jFSQ7oRMhGdi_I27RViS7e-ivgt8GxgcuTLAfJuV4YmnZw4fEEsyz7OrN6Lsik5eOnYVZ2llixh0cM6ThRc0qVuCkPgt6VqAnAy6ekOX9nmL1NH_vfzm_-YR36wq5vZckSLk/s640/hero_EB20090624REVIEWS906249980AR.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Elég érdekes, amikor kiderül, hogy alapvetően Kate miatt vállalta
Anna a pert; elég érdekes, és tök megható fordulat, de lényegében elveszti
miatta a súlyát az egész ügy, és vele oda az összes, addig egyre jobban
fokozódó feszültség is. Nyilván egy olyan dilemmát állított fel az író, amit
lehetetlen volt megoldani (ezért <i>dilemma</i>), de minden, amit vártam, hogy
történjen, amin gondolkoztam, hogy vajon meg fog-e történni… az itt egyszerűen
eltűnt. Nem azt mondom, hogy ez rossz volt, de ezzel mintha az előző háromszáz
oldal (aminek a végére az embert várt volna valamiféle katarzist mondjuk…?)
egyszerűen mintha teljesen jelentőségét vesztette volna – ugyanakkor a helyzet
(és a dilemma) ugyanúgy fennmaradt. </div>
<div class="MsoNormal">
És itt jön a következő pont: Anna halála nyilván
megtörténhet, és nyilván megtörténhet utána minden más is, ami az epilógusban
történt, de egy ilyen lezárás ennyi felvetett kérdés és gondolat után valahogy
egy kicsit <i>olcsó</i> megoldásnak tűnik. És nem is Anna halála a gond; hanem
hogy pont úgy hal meg, hogy Kate azért még megkaphassa a veséjét, és Kate
állapota – akinél eddig egyetlen kezelés sem vált be hosszabb távon -, most
hirtelen csodálatos módon megjavul, Briannek ugyan alkoholproblémái lesznek a
lánya elvesztése után, de szerencsére sikeresen összeszedi magát… Jesse rendőr
lesz (basszus, szinte ez fáj a legjobban), és még Campbell és Julia is
összeházasodnak, hogy boldogan éljenek, amíg meg nem halnak. Olvasás közben nem tűnt boldognak a befejezés, de így utólag belegondolva eléggé túlzásnak tűnik. </div>
<br />art3mishttp://www.blogger.com/profile/03945562804842597776noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8767041069888718999.post-64534818299051832942018-05-31T07:00:00.002-07:002018-06-01T14:26:49.182-07:00On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?<br />
<div class="MsoNormal">
<a href="https://moly.hu/konyvek/on-sai-apa-randizhatok-egy-lovaggal" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="331" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXV3ZhNcDjXvYllGyLp5YG3y72phmHhYt_dOuG5lnmdUaWlj_l2k8MIFFnCbIS5F615DhlVP7Po8hKpW_ZjgaWPMaJlfrvHD8US5VB-mFiLLsrz_pNQ24VWcRQQjyFaj-p8puoc_I88tk/s320/covers_371436.jpg" width="210" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="text-align: justify;">Értékelésem</b><span style="text-align: justify;">: 4/5</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A cím szerintem borzalmas. Ha nincs a <a href="http://konyv-sarok.blogspot.com/p/mini-konyvklub-10.html" target="_blank">mini-könyvklub 10</a>, ilyen címmel (és borítóval) valószínűleg sosem veszem kézbe. A
fülszöveg ismerete nélkül én valami egészen mást, és ami azt illeti, valami
sokkal rosszabbat vártam… nem lett a kedvenc könyvem így se, sőt, a végére
egy-két tekintetben inkább már negatívabbra fordult a véleményem, de mindenképp
nagy meglepetést okozott, és sokkal jobban szórakoztam rajta, mint amire
számítottam :)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="background-color: white; color: #171f27; font-family: "georgia" , serif; font-size: 15px;">Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt. </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><i><span style="background-color: white; color: #171f27; font-family: "georgia" , serif; font-size: 15px;">Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant. </span></i></i><br />
<i><span style="background-color: white; color: #171f27; font-family: "georgia" , serif; font-size: 15px;"><i style="background-color: transparent;">Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai. </i></span></i><br />
<i><span style="background-color: white; color: #171f27; font-family: "georgia" , serif; font-size: 15px;"><i style="background-color: transparent;">Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni. </i></span></i><br />
<i><span style="background-color: white; color: #171f27; font-family: "georgia" , serif; font-size: 15px;"><i style="background-color: transparent;">Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag? </i></span></i><br />
<i><span style="background-color: white; color: #171f27; font-family: "georgia" , serif; font-size: 15px;"><i style="background-color: transparent;">Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását. </i></span></i><br />
<i><span style="background-color: white; color: #171f27; font-family: "georgia" , serif; font-size: 15px;"><i style="background-color: transparent;">De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?</i></span></i><br />
<i><span style="background-color: white; color: #171f27; font-family: "georgia" , serif; font-size: 15px;"><i style="background-color: transparent;"><br /></i></span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<a name='more'></a></div>
<i><span style="background-color: white; color: #171f27; font-family: "georgia" , serif; font-size: 15px;">
</span></i>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-spacerun: yes;"></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFBnouNfee12dTRtbcYWYaG4_dRUY7WKON2T_X-haR9mXNgC3YYGCOGi6cpt8gxCoTIq3-Gx6c-rxWQ1pUdN1HR5Ntp-ESGylUMKPysOAPlZyZYrCVaL2rtV5IlrABpIV42s7swvPOvZs/s1600/3-budapest-map-jazzberry-blue.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="900" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFBnouNfee12dTRtbcYWYaG4_dRUY7WKON2T_X-haR9mXNgC3YYGCOGi6cpt8gxCoTIq3-Gx6c-rxWQ1pUdN1HR5Ntp-ESGylUMKPysOAPlZyZYrCVaL2rtV5IlrABpIV42s7swvPOvZs/s320/3-budapest-map-jazzberry-blue.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A történet legelején Mia Anne új városban, új iskolában
próbál beilleszkedni. Szerencsére volt itt pár apróság, ami egyedibbé tette a
történetet, mert az iskolai részek – Réka, a beszólogatások :D – annyira
sablonosak voltak, hogy kifejezetten kínosan éreztem magam olvasás közben. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az álom volt az a pont, ahol nagyon meglepődtem (<i>jé, hisz ez
egy fantasy...?</i>), és ahol sokkal inkább elkezdett érdekelni a történet. Egyébként
nagyon érdekes volt, ahogy Mia Anne egy olyan közeggel – Budapest – ismerkedik,
ami számunkra teljesen ismert és megszokott, de az álom és Örökhon (nyilván)
még érdekesebbnek tűnt. Mondjuk én bőven töltöttem volna még időt a másik világ
bemutatásával, mert amit a lovagokról és a mágusokról megtudtunk, az kellemesen
ismerős mesebeli közeg volt (kicsit több halottal ugyan, mint egy átlagos mesében),
de úgy érzem, sokkal több lehetőség lett volna még benne. (Nincs azzal
szerintem semmi baj, hogy nem szuperújdonság a kitalált világ minden eleme.
Nagyon jó dolgokat ki lehet hozni az ismerős, megszokott alapokból is – részben
pont ismerősségük és megszokottságuk miatt –, de itt kicsit azt értem, hogy fel
volt villantva egy csomó jó ötlet… amikből aztán nem lett semmi.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ami számomra különösen tetszett, az a harmadik szál volt,
már csak azért is, merthogy egyáltalán <i>volt </i>– egész más keretet ad az egész
történetnek az, hogy nem két tizenhét éves próbál megakadályozni egy olyan
világvégét, amiről a világ semmit sem tud, hanem tényleg ott a világ is, és nagyban
dolgozik a problémán.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<o:p> </o:p><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>– Örülök, hogy máris vannak új barátaid. Szerencse, hogy
magas pontszámod van az extraverzió-skálán, és könnyen ismerkedsz.</blockquote>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pozitívum volt még nekem a meg-megjelenő humor, és a
karakterek, akik egy ilyen történethez kellően összetettek voltak, és
mindannyiukban akadt valami, amitől egyediek lettek, amitől kedvelni lehetett
őket. (Én mondjuk Bah mágust sokkal jobban kedveltem, mint Ah-t. Ah
viselkedését valahogy sose tudtam hova tenni. <strike>Vagy csak lehet, hogy jobban
kedvelek egy olyan szereplőt, akinek már három teljes betű is jutott a nevébe,
mint egy olyat, akinek csak kettő... Mi már az, hogy Ah? :D</strike>)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>A metró éles hangú dudálással sivított el mellettük. Mia Anne látta a vezető döbbent arcát. Valószínűleg ritkán repül szembe vele pár túlkoros Harry Potter meg egy ló.</blockquote>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6oTSCz5rbmVMAX6Pxa7fq_dejpacYPrZop6oXfSVYi1y1ccBBd9CNaNEjzEg3vRdoOCszjBzhY9X4-TEg0cmWdMBGhEh1BCC1nOTPg_E4EskZCCmtxIXrNwjUcW78CmbNEQIakGRG7EI/s1600/walnuss.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="358" data-original-width="560" height="255" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6oTSCz5rbmVMAX6Pxa7fq_dejpacYPrZop6oXfSVYi1y1ccBBd9CNaNEjzEg3vRdoOCszjBzhY9X4-TEg0cmWdMBGhEh1BCC1nOTPg_E4EskZCCmtxIXrNwjUcW78CmbNEQIakGRG7EI/s400/walnuss.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ja, és a kedvencem: a csonthéjba zárt halott agyak. Először azt hittem, ez csak valami fura metafora... annak
ellenére, hogy könnyen nevetséges is lehetne (és így belegondolva kicsit tényleg
az), de amikor leesett, hogy miről van szó, szinte már-már hátborzongatónak
tűnt a dolog. Tényleg olyanok, mint egy pici agy :D</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ami picit negatívabb: néha nem értettem, mi történik. Ami
azt illeti, még most sem értem, pontosan mi is történt. Egy ideig azt hittem,
én nem figyeltem eléggé, sok időt kihagytam olvasás közben, de aztán kezdtem
inkább azt érezni, hogy talán a történet logikájában lehet némi hiba… élvezhető
volt így is az olvasás, de ott a Fallal kapcsolatban – hogy kik, hova, mikor,
miért, hogyan keltek át – nekem valami nagyon nem állt össze egy értelmes
egésszé. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A másik a stílus: alapból könnyed, olvasmányos stílusban
íródott, de volt egy-két mondat, ami engem valamiért megakasztott kicsit. Nem
volt kifejezetten rossz, de néhol olyan furcsán kapcsolódtak egymáshoz a
tagmondatok, én sokszor hiányoltam belőlük még… valamit. Akármit. Amitől kissé
gördülékenyebbek lesznek. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A cselekményben volt pár eléggé kiszámítható szál, de voltak
érdekes megoldások is, tetszett, hogy a technológia vs. mágia vitában végül a
kettőt együtt használták a főgonosz legyőzésére. Viszont ha már a főgonosz: az
picit gagyi, hogy mintha ő se tudta volna, mit akar. Mármint világuralmat, mert
nyilván mindenki azt akar. De ezen túl nem sok jelentősége volt szegénynek :D</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>- Á, ne kapkodjuk el! Moon tábornok azt feltételezte rólam, hogy világuralomra török. Úgyhogy elgondolkoztam a dolgon. </blockquote>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6o7Ws_2hwaz8eRjXG5yeQ5cFU_fMtvbh_Fbbleqqk6e7VYEUrq6w5OObbwkJYeNL21YWxhIWg_yUHf9SjqHDLzzOikBtpSp5qxO2zDXpDfIAUhLJj9VlO2W9w2E7qi8BMQ50n935GBdY/s1600/f8e7cc1f6a931b0f2096e83317ac8ca3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="720" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6o7Ws_2hwaz8eRjXG5yeQ5cFU_fMtvbh_Fbbleqqk6e7VYEUrq6w5OObbwkJYeNL21YWxhIWg_yUHf9SjqHDLzzOikBtpSp5qxO2zDXpDfIAUhLJj9VlO2W9w2E7qi8BMQ50n935GBdY/s400/f8e7cc1f6a931b0f2096e83317ac8ca3.jpg" width="266" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ez egy gonosz diófa.</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Végül a befejezés… (hjajj). Egy picit túl kaotikus volt az én
ízlésemnek. Picit irreálisnak tűntek az események, picit nyálas lett a
vége… (fenéket picit, nagyon). </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hirtelennek tűnt az egész, bár sok minden
vezetett odáig, a végső „csatát” valahogy nagyon rövidnek éreztem. De igazából
az ezutáni események hagytak bennem némiképp negatívabb érzéseket: egyrészt
lezáratlannak érzem a befejezést, másrészt nem tudom eldönteni, hogy miért
tűnik ennyire tökéletesen boldognak mindenki, miközben nyilván nem lehet teljesen az?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A nagy boldogság már túl sok volt, főleg azért,
mert egyáltalán nem éreztem megalapozottnak az eszközöket, amik által hirtelen
mindenki boldog és tökéletes és bárányfelhőkönugrálórózsaszíncsillámunikornis
lehetett a végére... pár megoldás nagyon megalapozatlannak tűnt, és semmi más célt nem szolgált, csakhogy minden helyrejöhessen a végén.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Összességében: a karaktereket szerettem, a logikát kevésbé.
Úgy érzem, nagyon sok remek ötlet volt a regényben, amiket talán kicsivel
jobban is ki lehetett volna bontakoztatni, valamint a befejezéssel sem vagyok
tökéletesen elégedett, de – mindezektől függetlenül – én elég kellemesen
elszórakoztam ezen a könyvön. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A befejezéssel kapcsolatban, ami nagyon zavar, de nem tudom
SPOILER nélkül értelmesen leírni (a kép alatt):</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGIuU7L6zcc5yLkG20Vaqg-FL16Dzcbjal0v3ZbAwOCVEOycK1EWKUx-XB-okNdENTH0Q22Z7P2k-VTv2nk-k0_VGkxkPJJawVaVpR8xHzLPFMfmIomCtIWUeerp0zdSMUW-e0k-IxA5M/s1600/Armored_Knight_Mounted_on_Cloaked_Horse.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="750" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGIuU7L6zcc5yLkG20Vaqg-FL16Dzcbjal0v3ZbAwOCVEOycK1EWKUx-XB-okNdENTH0Q22Z7P2k-VTv2nk-k0_VGkxkPJJawVaVpR8xHzLPFMfmIomCtIWUeerp0zdSMUW-e0k-IxA5M/s320/Armored_Knight_Mounted_on_Cloaked_Horse.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ez meg egy lovag.</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Kósza és a többiek ott ragadtak egy idegen, számukra
teljesen ismeretlen világban, mi meg úgy teszünk, mintha ez így teljesen oké
lenne. Egyetlen apró utalás sincs arra, hogy netalán haza szeretnének menni,
hogy esetleg nem érzik jól magukat itt, hogy esetleg volt már egy másik életük,
ami talán-talán hiányzik nekik?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egy ideig nyilván van ennek egy komikusabb oldala, amíg az
ember ismerkedik, amíg minden új neki, mindenre rácsodálkozik… de aztán ott van
az az oldal, hogy egy olyan világban rekedtek, ahol nemcsak mikrók és autók meg
atombombák vannak, hanem egy teljesen eltérő világnézet és más értékrend, mint
amit ők eddig megszokhattak? Hogy az, amit ők képviselnek, amihez egész
életükben tartották magukat, itt nemcsak megmosolyogtató kicsit, hanem
egyeseknek akár nevetségesnek is tűnhet?<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>És fel sem merül a végső nagy örömködésben, hogy ez így talán nem
teljesen oké? </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>– Ej, tizenhét éves vagy, és még csak egyszer mentetted meg
a világot? Pocsék életed van, testvér.</blockquote>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
art3mishttp://www.blogger.com/profile/03945562804842597776noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8767041069888718999.post-65541018251667701382017-08-27T16:34:00.000-07:002018-06-28T13:49:52.333-07:00Anne Rice: Interjú a vámpírral<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<b>Értékelésem</b>: 4/5<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<i>Az interjú a vámpírral</i> a <a href="http://konyv-sarok.blogspot.hu/p/mkk7-szabadon-valasztott-fantasy.html" target="_blank">mini-könyvklub 7</a> augusztusi könyveként
került sorra nálam. Szerettem volna a saját könyveim közül választani valamit
(hát hogy nőjön a könyveim olvasottsága ^^), de végül úgy éreztem, ehhez több
kedvem van most – és bár ugyan nem használom a várólistámat, az sem volt utolsó
szempont, hogy ez volt a legrégebb óta (majdnem 1500 napja) rajta lévő könyvem.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
(És aztán @hypedne is erre szavazott. Helló, Heni! :D)</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<o:p><a href="https://moly.hu/konyvek/anne-rice-interju-a-vampirral" target="_blank">A fülszöveg:</a></o:p></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://moly.hu/konyvek/anne-rice-interju-a-vampirral" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="333" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN-RMDdd1MdD6gg6dPcxLfF9Ja0hvlwVhrzsBblyUo7Be4pe6lmvjvYnZ-zY7z1kFMgxhMR_5t5GdjWfEhDehDb_ddssFK8rqBsiHIsZIfltqem8Atilg8asqddY6Qf8TSMDHy94FftXI/s320/covers_913.jpg" width="213" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<i>Mindenkit érdekelnek
a vámpírok. <o:p></o:p></i></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<i>Évszázadok óta
foglalkoztatják a képzeletet, hátborzongató történetek hősei, elkárhozott,
démoni teremtmények, az éjszaka gyönyörű vadászai, akik embervérre éhezve
lesnek gyanútlan áldozataikra. Ezek a mesék olyannyira lenyűgözőek, hogy
egyesek szinte már megszállottan rajonganak értük. <o:p></o:p></i></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<i>Talán éppen ezek a
gondolatok jutnak eszébe annak az ifjú újságírónak, aki egy nap különös
felkérést kap: valaki, aki azt állítja magáról, hogy vámpír, szeretne interjút
adni neki. Ám bármire is számít, egy különc pozőr helyett valódi démont talál.
A döbbent riporter szeme előtt megelevenednek a mesék, életre kelnek a
legendák, s míg a különös, korszakokon átívelő történet kibontakozik,
megismerhetjük egy szörnyeteg emberi lelkét, vágyait, ösztöneit, évszázados kutatását
igazságok és válaszok után, s megtudhatjuk, hogy az egyetlen dolog, ami
enyhítheti az örök élet kínját, a szerelem.<o:p></o:p></i></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Jó pár évvel ezelőtt már láttam a filmet, és lényegében
azóta kíváncsi voltam a könyvre is... na de azért nem <i>annyira</i> kíváncsi,
élénken emlékszem az alkalmakra (többször is megesett), amikor visszatettem a
polcra a könyvtárban, hogy majd később olvasom el. Ezúttal mindenesetre
lelkesen álltam neki, és fel voltam készülve arra, hogy ez aztán milyen nagyon
fog majd tetszeni. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Most, hogy a végére értem, úgy érzem, tökre szeretem ezt a
könyvet, mindjárt megnézem újra a filmet (és személyes sértésnek veszem, hogy
Armand szerepére Antonio Banderast választották… <i>miért???</i>), és valamikor
majd biztosan elolvasom a folytatásokat is… DE (és ez egy nagyon nagy de!) az
elején annyira untam és annyira idegesített, hogy nem sokon múlt, hogy nem
hagytam félbe az egészet. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
De (már megint) mivel ez itt most inkább egy ajánló lenne, a
kronológiai sorrendtől eltekintve kezdem a inkább pozitívumokkal, és a végére
hagyom a rettenetes szenvedést, amit az eleje okozott :D<br />
<a name='more'></a></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://hu.pinterest.com/pin/158189005641913077/" target="_blank"><img border="0" data-original-height="551" data-original-width="564" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiF3ImaobupbIPPIa6gtNfcmZzP0UMNCflLDYMcsD8vkOcIQtX395LVqqMVU9CIpcsdJmK6FQrN3l_1fV4dUnygiZjy43YsEeSkkAPQWG0-z0dGg97dZBOnDMfJiQcRb0Rv8LQraP_hCSw/s1600/88132e40dc4a41bd37f12225f6dd369e.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ami a legjobban tetszett, az a sötét, borongós, bús hangulat
volt (főleg a regény második felében) – pont olyan, amire számítottam, meg hát
amit valamennyire azért el is vártam ettől a történettől. Vámpírjaink szenvednek,
hiszen az életben maradáshoz nap mint nap <strike>éjjel mint éjjel</strike> halandó embereket kell ölniük. Narrátorunk, Louis
szenved, mert épp meghalni vágyik a története elején, aztán mikor a lehető legközelebb
kerül ehhez, rájön, hogy inkább élni akar. Aztán Louis szenved az új életétől: elutasítja, hogy embereket öljön, míg társa, Lestat számára az éjszakánként
újra és újra elkövetett gyilkosságok egyfajta szórakozást, örömöt jelentenek. Louis
szenved, mert nem tudja, mivé vált; nem tudja, elkárhozott-e. Szenved, mert
rettentően magányos. Szenved, mert hiába keresi öröklétük célját - és hogy
van-e egyáltalán cél, – nem talál válaszokat.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
(Louis elég sokat szenved, de erre majd még visszatérek.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>– Nem volt mindig vámpír, ugye? – kezdte.<br />
– Nem – felelte a vámpír. – Huszonöt éves koromban, ezerhétszáz-kilencvenegyben lettem vámpír.</blockquote>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://hu.pinterest.com/pin/343681015287197977/" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="500" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkOXMSKSSZd-aWt3RhUpqCg8a9DUxqqdjY2SIotoowqyVDZbHeufDgeKIPKgxMvKISiZXZA3-JqoUV2ggLxHrxDNQpJ5oJIgRd_LiZpSY7V8CgiNJs64ZPT3dLtyJskIrEU2Kf9SFEE8c/s320/4bdeebe505cfa4525d4ca68a35e293bc.jpg" width="250" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A másik, ami nagyon megfogott, az a karakterek felépítése és
kapcsolataik voltak.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Louis, a történet
főszereplője az elején nekem sajnos iszonyúan ellenszenves volt. Louis
meglehetősen sok időt töltött filozofikus merengéssel és az élete céltalanságának
kiábrándító ürességén töprengve. <i>Szenvedve.</i> Lehet, hogy számára valóban
fontosabbak voltak bizonyos morális kérdések, és <i>valóban</i> egész hosszan
visszafogta magát az emberöléstől, attól még rettentően álszentnek éreztem,
ahogy Lestatról és kicsapongó életformájáról beszélt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Igaz, hogy a történet végére felhagyott a passzív
szenvedéssel és nekiállt valóban csinálni is valamit, és a véleményem is sokat
javult róla, azért nem mondanám, hogy igazán megkedveltem volna. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://hu.pinterest.com/pin/356347389247576766/" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="595" data-original-width="420" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAFS_Mp0lvKx0uZyHazycC7d-t3v3ZAKSdu1elD70dOEKzmRD1iaRshnCo15kisK-xzHJQY8JUgcY8uU2c0YsaQmzFU1hNTxWNTo2CAiNZTm3Ufsg8kk25N1qpP68LVhWihtV2IaQCVaM/s320/ebe8596de7cbf46c962341d77294f52c.jpg" width="225" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Másik fontosabb szereplőnk Lestat, a vámpír, aki Louis-t is
átváltoztatta, és akivel aztán évtizedeken át éltek együtt, nem igazán Louis akaratából, inkább Lestat ragaszkodása miatt. Számomra
egyértelműen Lestat volt a legérdekesebb karakter az egész történetben, és nem hiszem, hogy valóban
annyira negatív figura lenne, amilyennek Louis nagyon sokáig látta. (Szerintem én is
hasonlóan negatívvá váltam volna, ha minden egyes <strike>nap</strike> éjjel Louis szenvedését kell
hallgatnom.) Persze, Lestat meg sem próbálta megérteni Louis filozofikus
merengéseit, és ez mégcsak nem is a legnagyobb hibája volt, de én úgy éreztem,
Louis már az elején eldöntötte róla, milyen ördögi lény, és onnantól
kezdve, ha nem is egész végig, de nagyon-nagyon hosszan eszerint is viszonyult hozzá. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A harmadik főbb alak Claudia, egy ötéves kislány, akit szintén Lestat változtat vámpírrá, jó pár évvel Louis után. Claudia számomra teljesen közömbös volt… érdekes karakter, igen, de nem nagyon érdekelt, hogy mi fog történni vele. Jó, az igazság az, hogy <i>tudtam</i>, mi fog történni vele: az ő sorsa volt az egyetlen konkrét esemény, amire emlékeztem a filmből. De felőlem akár történhetett volna vele bármi más is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>Emberek, akik nem hisznek többé Istenben, vagy a jóságban, még mindig hisznek az ördögben. Nem tudom, miért. Persze tudom. A rossz mindig lehetséges. A jóság örökérvényűen nehéz.</blockquote>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://hu.pinterest.com/pin/108649409737471999/" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="777" data-original-width="564" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuxQNJ_RkC8zAVgIsm7UfoLvy9YSNtF1KmUmRYRq7CVTYFgNGhH3LG2Z1LYiSMTsfK823oBDwYLnMI0QsMg11ruXhnmFW3PV9qAgizLd2dWcjKpokwxaEERwwqK1Vfln5xaJn3u-aIReM/s320/49865f4b802c2aff64141c0860e9040b.jpg" width="232" /></a>Viszont túl azon, hogy ki nem állhattam a főszereplőt,
mindenképp elismerésre méltóan mély, alaposan felépített karakter volt, ahogy
lényegében mindenki más is a történetben. És még ennél is érdekesebbek (na jó,
és néhol már kissé <i>bizarrabbak</i> is) voltak a szereplők közti kapcsolatok. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Önmagában nagyon érdekes volt már az is, hogy mindenkit
Louis szemszögén keresztül ismertünk meg. Lestat például szerintem irtó érdekes
alak, Louis mégis gyűlölte őt; Claudia pedig talán önző, rideg, <i>őrült</i>
kis szörnyeteg, de szinte egész végig Louis rajongásán keresztül látjuk csak. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Továbbá soha nem gondoltam volna, hogy a végére ilyen furcsa
szerelmi sokszög alakul ki a szereplők között… akik állítólag nem éreznek
semmit. Na mindegy. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Végül szintén pozitívum, hogy nagyon szépen van
megfogalmazva a szöveg. Nekem kicsit hiányzott, hogy nincsenek nagy,
világmegváltó küldetések és epikus csaták; a bonyodalom inkább a szereplők <i>gondolataiban</i>,
érzéseiben, kapcsolataiban jelenik meg, ehhez pedig máris remekül illet a
választékos nyelvezet meg a sok gyönyörű leírás. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://hu.pinterest.com/pin/541909767637312769/" target="_blank"><img border="0" data-original-height="317" data-original-width="564" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1-FEX9wFiyIDbdsANT21gQmoxK8pabGoWEN3iFcmq5g_pGNHyosIjmUDplq1PgS-VxC2aeh_Tchp3awH6fzcedqcxpmSZMDdwpXmj5rQc9Vcys79L2AcDazB6tyMzidYu-URxP5W0xUc/s640/5c5543607070a5c570dcc0ad6133f11f.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Viszont áttérnék azért a negatívumokra is.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Mi a fenének kellett ez az interjú-forma???</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A könyv második felében nem nagyon kapott már teret, de az
elején majd’ megőrültem attól, hogy ahányszor már épp bele tudtam volna élni magam
a történetbe, mindig, újra és újra, <i>nemhiszemelhogymármegint</i>
visszaugrottunk a jelenbe, a riporternek mesélő vámpírhoz. Tönkrevágta az egész
hangulatot, és a legrosszabb, hogy bár reméltem, hogy a végére jelentősége
lesz, nem nagyon lett, úgyhogy nem értem, mi a csodáért volt szükség rá.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://hu.pinterest.com/pin/AfXnj0Yk4Or-1snmP3vgnfnHxRXMPWAjAkWP8PspO7EfGTcZGPzoAwE/" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="735" data-original-width="490" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgh3l9-_lQgbW924win9yOtQHOc5ABdwBbxOVfFoF3hCfUrKgq4x1zkqpF7xIcUU0L8PCRVPFhS07bfYPuGov6YBrcymnUnUkeDxptNhGwO1R4v1sgM70PTdnXCFt7xxMHow7EsWPhIVZ8/s400/bf3a0bedc7c95f08829f05a30d14f101.jpg" width="265" /></a>Aztán mindenképp ront az élményen az is, hogy legalább hatszor-hétszer
belealudtam olvasás közben – és ezt nem úgy értem, hogy nagyon fáradt lettem
és nem olvastam tovább, hanem úgy, hogy <i>annyira</i> fáradt lettem, hogy már
észre sem vettem, mikor toltam félre a könyvet a párnámról. Tényleg nagyon szép
volt az a sok hosszú leírás, és érdekes az a sok filozofálgatás… de néha
rettentően unalmas. Nem voltak fejezetek, párbeszédek ritkán, csak sok-sok
merengés és szenvedés. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Erről jut eszembe: ott volt Louis, és (talán már említettem) a rettentő
szenvedése. Egyik oldalról érthetőek az okai (hiszen épp ezen merengett olyan
sokat): mit kezdjen magával valaki, aki örökké él, de az élete nem áll másból,
csak éjszakáról éjszakára elkövetett újabb gyilkosságokból? Nem tudta, mi célja
létezésének, nem tudta, a Sátán teremténye-e, egyik kedvenc témája volt, hogy vajon elkárhozott-e… de akkor is túl
soknak éreztem ezt a szenvedést. A könyv jó háromnegyedéig Louis az égvilágon
semmit sem csinált, nem volt szinte egyetlen jelentősebb momentuma se a
cselekménynek, amit ő okozott volna. Akármennyire is érthető a tragédiája,
azért tényleg nem tudta volna semmi értelmesre fordítani az idejét?</div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a><span style="text-align: start;">Mert az elkárhozásban nem lesz, nem lehet megnyugvás, és mi ez a gyötrelem a pokol szüntelen, meg nem nyugvó tüzéhez képest?</span></blockquote>
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Továbbá nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy azért a
történet logikájában is van pár elem, ami számomra kissé kérdéses. Egyrészt
honnan van az a rengeteg pénz, ami száz év alatt sem fogy el? Aztán hatvan-hetven
éven át élnek New Orleans-ban, és bár csak éjszaka hagyják el a házat, azért
eljárnak szórakozni néha – hogy nem tűnik fel senkinek, hogy nem öregednek? Ha
más nem, mit szólnak a szomszédok? A két felnőtt esetén még talán kevésbé látszik, de
egy ötéves, feltűnően szépnek leírt kislány esetén azért pár év is elég, hogy
észrevehetővé váljon a változás hiánya…</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Továbbá: mit csinálnak
a halottakkal? Akármennyire nyüzsgő és emberekkel teli nagyváros volt is New
Orleans, évi ezer ember rejtélyes halála azért csak feltűnik egy száz-kétszázezres városban
is…? (Három vámpír / 365 éjszaka több, mint ezer halott egy évben. És több,
mint tízezer halott tíz év alatt.)</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://hu.pinterest.com/pin/163607398935693396/" target="_blank"><img border="0" data-original-height="1268" data-original-width="564" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSEx378cByLinW_cIRmkrRnxOalO46oMd1Gpvy7PM9z6iZx8cuY8NacG6ACZKLZKGsTtgj6qkktZQ-Cr5PdoImnQrwUuuPesWOvU-0lU_lk5nASmhZpJYp4jVDIP598IOFQp_Pf4mLroU/s1600/6a3a51f2d7599f6b0bd3765432bb02d2.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
De ettől függetlenül ugyebár, a végére a cselekmény sokkal
eseménydúsabb, sokkal pörgősebb lett, Louis felhagyott kissé a szenvedéssel, és
egy csomó érdekes dolog történt, szóval végül pozitívan tettem le a könyvet. És
ajánlom bárkinek, akit érdekel egy kissé filozofikus, sötétebb hangulatú, remek
karakterek köré felépített vámpíros történet :) </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
(És nem fél, hogy hatszor-hétszer elalszik közben.)</div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>Jól van, akkor hát a legfantasztikusabb igazságot is elfogadom: hogy mindennek nincs semmi értelme!</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
</blockquote>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
art3mishttp://www.blogger.com/profile/03945562804842597776noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8767041069888718999.post-18758708778865034772017-06-11T12:46:00.001-07:002018-06-28T13:49:58.633-07:00Lev Grossman: A varázslók<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>Értékelésem: 4/5</b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://moly.hu/konyvek/lev-grossman-a-varazslok" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="353" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhk-JBUMuqy_oSmR2c-ccgfOaHj7ixHvy0glV-2P9B05pLdj6MkJ4KkpoGMHNzME6z8EAoSb3hsKH3lYLCcQuvZ-UQSv5A3pu-Rlk7UIVtpsqrtwQqt_-vpY0d_I4IpZsQ30Q47lbIEPVw/s320/covers_348889.jpg" width="224" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>A többi fiatalhoz
hasonlóan Quentin Coldwater sem hisz a varázslatokban egészen addig, míg egy
zártkörű és titkos egyetem hallgatója nem lesz New York egy eldugott részében.
S noha a tanulás évei úgy telnek, mint bárhol máshol – barátokra tesz szert,
rendszeresen lerészegedik, majd idővel lefekszik valakivel, akibe beleszeret –,
a titkos tudás örökre megváltoztatja őt. Kitűnően sajátítja el a modern
varázstudományt, ám a szíve mélyén mindig is vágyott nagy kalandot és
boldogságot nem kapja meg hozzá. Egy nap a barátaival azonban felfedeznek
valami hatalmasat, ami mindent megváltoztathat.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>A varázslók komor
történet a felnőtté válásról, második esélyekről és arról, hogy ha valamit
nagyon görcsösen akarunk, akkor talán soha nem kapjuk meg. A könyv a 2009-es
megjelenését követően hatalmas vitát váltott ki és nagyon megosztotta a fantasy
műfaj kedvelőit – vannak, akik nem is hajlandóak ekként tekinteni rá, hanem
kortárs regényként kezelik –, de emiatt csak többen és többen olvasták el.
Végül óriási siker és New York Times Bestseller lett, többek közt George R. R.
Martin, John Green, Audrey Niffenegger és William Gibson is rendkívüli
elismeréssel méltatta, ráadásul a folytatásokkal a szerző végleg lefektette a
21. századi fantasy alapköveit.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nagyon örültem, amiért ez a könyv lett megszavazva a <a href="http://konyv-sarok.blogspot.hu/p/mini-konyvklub-7.html" target="_blank">mini-könyvklub 7 </a>júniusi olvasmányaként,
<s>mert azt hittem, már a szülinapom óta megvan, és ideje lenne végre
elolvasni, de aztán kiderült, hogy már az <i>azelőtti</i> szülinapom óta
megvan, ami még rosszabb</s> mert már a megjelenésekor is nagyon érdekelt, és
az egyre megosztóbb értékelések után csak még kíváncsibb lettem rá, hogy vajon
mitől ennyire… Rossz? Jó? </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az a baj, hogy így olvasás után is pont így vagyok vele,
hogy <i>…rossz? …jó?,</i> mert nagyon sokszor
rettentően idegesített; a főszereplővel együtt lehetett volna érezni, ha nem lett
volna ennyire kiállhatatlan; a történet meg… hát, sokáig egyáltalán nem akart
megtörténni. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mindenesetre abban biztos vagyok, hogy akármilyen dühítő is
volt, azért élveztem az olvasást (mert még ha dühítő is, végre egy könyv, ami
legalább erre képes!), és tervezett értékelésemhez már a könyv elején
jegyzeteket firkáltam a telefonomba – amíg ki nem derült, hogy a <i>Jegyzet</i>nek
van maximális karakterszáma -, és nagyon próbáltam rájönni, hogy mégis miért
szeretem ezt a könyvet, miközben lényegében mindent utálok benne. Még ha nem is
tetszett (volna), már csak ezért a hatásért is megérdemelne pár csillagot.<br />
<br /></div>
<a name='more'></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.kpopreplay.com/2017/03/2ne1-aparece-en-el-programa-de.html" target="_blank"><img border="0" data-original-height="451" data-original-width="1600" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzAe2xYvjQ3GH7-soTsSql24cqQu7nXGvwEbmPG0vub3d7-z9TC8O8dT8cPCn7kk7T5fVwqLeVMaOsav9i70KnJO-pOo5QkbCYEb29VfWF4efGppFxeRWEJdywZIH5UergAxsohvDSVjU/s640/the_magicians_season_1.jpeg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Ami a leginkább nem tetszik: én úgy érzem, mintha ez a könyv
<i>gúnyolódna</i>. Úgy általában a világon, meg a Harry Potteren (és a hasonlókon), meg rajtunk, meg rajtan… ami rettentően idegesít. Azt hiszem, tökre tetszene, ha
ezt nem csinálná.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Quentin lényegében 450 oldalon át üldözi a boldogságot,
olyan szánalmasan kétségbeesve, annyira reménytelenül, hogy már az elején
teljesen egyértelmű, hogy így nem fog túl sok mindent találni, amivel
kitöltheti az egyébként rettentően üres és céltalan életét. Eközben sajnos még
annyira se szimpatikus szereplő, hogy egyáltalán szurkoljak neki, amitől az
egész történet rettentően nyomasztóvá, szomorúvá, kiábrándítóvá válik – amivel
nincs is semmi baj, mert ez remekül átjön, és ahogy haladunk előre, úgy válik
minden egyre csak rosszabbá. És Quentin élete valóban ilyen, és hihető is, hogy
ilyen, és teljesen logikus a tettei alapján, hogy cseppet sem lesz jobb ennél. Szerintem
<i>ebben</i> nagyon jó ez a könyv.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Csak az a baj, hogy közben mégiscsak fantasy, és szerintem a
műfajban „hagyományosabb” történetekre való építést nagyon nem jól használta
ki. H<i>aha, ti azt hiszitek, a világ ilyen kis csodálatos, a mágia majd mindent
megold, legyőzzük a Nagy Gonoszt és mindenki boldog lesz? Hát akkor – haha – ideje
lenne felnőnötök végre, és rájönni, hogy a Harry Potter butaság, és semmi sem
ilyen rózsaszín cukormázas szárnyas unikornis, mint amit vártok, a Való Élet
pont olyan, mint Quentin sötét és üres lelkének a mélye</i><i>…</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mintha más regények tökéletes világával szemben szeretné
megmutatni, hogy milyen is a valóság, csak közben elfelejti, hogy egy nagyon
változatos műfajról van szó, és hogy a többségük ugyanúgy egyáltalán nem
tökéletes. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="text-align: center;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz3YO74veAUlrishyphenhyphenJCjkJ_kmfvdB7awScxf9SMBjeUUjRP5uBu5mhVx1lYg7PGy_Il0FPTGk_S6aTiJ0aZBwLUiQQrDIHJAf3gYl36rUCqkMIGqmXDoyhyLD_V3gJBr50AF2lkv04dkQ/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz3YO74veAUlrishyphenhyphenJCjkJ_kmfvdB7awScxf9SMBjeUUjRP5uBu5mhVx1lYg7PGy_Il0FPTGk_S6aTiJ0aZBwLUiQQrDIHJAf3gYl36rUCqkMIGqmXDoyhyLD_V3gJBr50AF2lkv04dkQ/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a><span style="text-align: center;"></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Mi, emberi lények állandóan boldogtalanok vagyunk. Utáljuk magunkat, és utáljuk egymást, és olykor azt kívánjuk, hogy Te, vagy Akárki, bárcsak sose teremtett volna meg minket, meg ezt a szaros, nyomorult világot, vagy bármely másikat. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
És pont ez volt, ami zavart, ami alapvetően nem a lényege a
történetnek, de azért <i>állandóan</i> ott vannak azok a kis utalgatások… hát a
mágia nagyon nem úgy működik, hogy egyszerűen hadonászunk egy pálcával és
elkántálunk pár hangzatos varázsigét, de nem ám! Valójában a kezünkkel
hadonászunk közben. Van egy ilyen menő sportunk, <i>tökre</i> nem olyan, mint a
kviddics, ezerszer bonyolultabb és sötétebb, bár a szabályait senki sem érti,
ezért nem is magyarázzuk el. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem arról van szó, hogy a velszter valójában bármiben is
hasonlított volna a kviddicsre; inkább arról, hogy minden megpróbált úgy
beállítani, mint ami a <i>valóságban</i> kicsit sem olyan mókás, mint a
történetekben, de ahelyett, hogy szépen merített volna ezekből a könyvekből, én
néha úgy éreztem, hogy egyszerűen <i>gúnyolódik</i> rajtuk. Ami nagyon nem
szimpatikus. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://hu.pinterest.com/pin/551550285601381752/" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1179" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6YPy0Vs3z_9z9k74o9Zx1BVgUsB6xjt6JSpZmMSUJjA12gr1E3WdicN31ydjRg4y2ToeEM7PWwrwgq3qCoz0o1KbXp78S4-2jKmz4yKNp2M-F3azVBJLlJDwh-03iGV5f99ehp9-ng4s/s400/7863380-953922.jpg" width="292" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A történet nekem alapvetően azért tetszett, talán nem volt
benne sok kifejezetten eredeti ötlet, de ettől még nem volt rossz. Nem teljesen
értem ugyan, hogy miért kellett háromszáz oldal alatt végigszáguldanunk egy
varázslóegyetem öt tanévén, mert egyrészről ez rettenet kevés volt arra, hogy
igazán elmerülhessünk benne, másrészről viszont – és pont emiatt – túlságosan
sok is volt, és idővel unalmassá vált. Quentin csak tengette a napjait a tanulással, idővel már arról se nagyon kaptunk infókat, hogy mit is tanul éppen... így pedig, hogy őt se érdekelt igazán semmi, érte is elég nehéz volt érdeklődni. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Sok esemény, ami ezalatt történt,
értelmet és célt nyer persze a kötet végére, de ekkor még elég sokszor éreztem,
hogy csak úgy, mindenféle értelem vagy ok vagy netalán következmény nélkül történnek a
dolgok. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
És hát itt van Quentin. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Próbálok azért kicsit pozitívabb maradni, mert ez az
értékelés alapján én is nehezen hiszem el, hogy végül is tetszett a könyv, de
Quentinről nem sok jót tudok mondani. A legelején sem volt szimpatikus, aztán
később se lett az, és a végén se változott semmi. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://hu.pinterest.com/pin/310607705536366258/" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="846" data-original-width="564" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhF3EGQL0VBgrq3Y0a-6xYg-c-rukYUJdbxp3K07v6DAz7YO-YTCQ6Cj2lspwER4d5GK_zkFQ09NY9fYdx6vN-Y7oE-H8JELM6a0x3QOCL_XvwF3s_r7G0xNknRr2NhuIFGlSf0141kB3c/s400/3222136e5ec0ce18a72b49b8c3c4db95.jpg" width="266" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az egész könyv erről szól, hogy a <i>valóságban</i> semmi
sem olyan szép és jó, mint a mesékben, hogy hiába érünk el valamit, nem
feltétlenül találunk rá az olyan nagyon áhított boldogságra, és Quentin is ezt
a <i>boldogságot</i> üldözi a könyv elejétől a végéig, de valahogy nem hoz
semmi enyhülést se a varázslóegyetem, se az Élet utána, se az átkelés az oly
régóta vágyott másik világba. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az a baj, hogy Quentinnel egy pillanatig sem tudtam
azonosulni. Biztos nem könnyű ennyire okosnak és mindenben a legjobbnak lenni
(és ezt most minden irónia nélkül), de Quentin helyzetét akkor sem éreztem
annyira súlyosnak vagy megrendítőnek, mint amennyire ő szenvedett. Nekem nem az
jött át, hogy milyen céltalan az élete szegénynek, és hogy milyen kilátástalan
és üres, és ez mennyire nehéz lehet… hanem hogy valaki vágja már fejbe egy
kicsit, és üvöltsön rá, hogy térjen már észhez. Egyszerűen nem volt benne
semmi, amivel egy minimális szimpátiát tudott volna ébreszteni bennem,
egyszerűen olyan volt, mintha csak nyafogna folyamatosan. Azt sem értem, hogy a
többiek hogyan tudták elviselni, mert bár a gondolatait – szerencsére – nem
láthatták, azért az interakcióikat megnézve idővel feltűnik, hogy Quentin… hát,
rohadtul goromba volt. Állandóan. Mindenkivel. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ráadásul arról volt szó, hogy ez egy micsoda fantasztikus
történet a felnőtté válásról, de szerintem itt az égvilágon senki nem vált
semmivé, Quentin pont olyan kis idegesítő, nyafogó szemétláda maradt a végére
is, mint aki az elején volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Bár azért így jobban belegondolva elég egyértelmű, hogy
Quentinnek <i>tényleg</i> komoly érzelmi/szociális problémái lehettek, de nekem
egyszerűen nem jött át sehol, hogy bármi súlyosról lenne szó...</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://hu.pinterest.com/pin/367747125809503549/" target="_blank"><img border="0" data-original-height="1195" data-original-width="1600" height="478" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj599xOy5S2JpEc4AOhYG4EsCC_PaqMrves48_hgv53b4JKF9vS2foxG7GTzHUexROYRIssF7iyCkBeK24SmedUFZAN6dwsuqDyCRDuYhNeic2wQ9brrUgtlsoiLDuT5zpeMkrxZyFepo0/s640/Magicians_S2_photos_19.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Továbbá, szerintem semmivel nem lesz reálisabb a történet attól, hogy a szereplők kiállhatatlanok, utálják egymást meg saját magukat, és egyre jobban elrontják szépen az életüket. Ez Quentin problémája volt egész végig, nem az egész világé. Két hónapja jártak az egyetemre, és le van írva, hogy egymáshoz se szólnak, hiszen egymás vetélytársai… komolyan, én ennél még ezt is emberibbnek éreztem volna, ha azért barátkoznak össze a többiekkel, hogy megismerjék, és később ellenük fordíthassák a gyengeségeiket… :D</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz3YO74veAUlrishyphenhyphenJCjkJ_kmfvdB7awScxf9SMBjeUUjRP5uBu5mhVx1lYg7PGy_Il0FPTGk_S6aTiJ0aZBwLUiQQrDIHJAf3gYl36rUCqkMIGqmXDoyhyLD_V3gJBr50AF2lkv04dkQ/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz3YO74veAUlrishyphenhyphenJCjkJ_kmfvdB7awScxf9SMBjeUUjRP5uBu5mhVx1lYg7PGy_Il0FPTGk_S6aTiJ0aZBwLUiQQrDIHJAf3gYl36rUCqkMIGqmXDoyhyLD_V3gJBr50AF2lkv04dkQ/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mindez csak megerősítette abban a hitében, hogy az igazi élete – az, amit valójában élnie kellene – elkeveredhetett a kozmikus bürokrácia valamiféle kapitális adminisztrációs baklövése folytán.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Minden szörnyű, Quentin majd’ belehal a világfájdalomba, a
többieknek is rettentő nagy problémáik vannak (bár a 450 oldal nem elég arra,
hogy igazán meg is ismerjük őket) – de mi a tét egész végig? Quentin problémái,
akármennyire is érthetőek és <i>tényleg</i> valódiak, mégiscsak nehéz
azonosulni velük:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
1. mert Quentinnek azért jóval több mindene megvan, mint
sokaknak (és ez most úgy tűnhet, mintha a <i>sokak</i> sem vennék észre, hogy
mennyi mindenük megvan a boldogsághoz, de szerintem azért elég reálisan nézve
is igaz, hogy Quentin kiemelkedően okos, lényegében bármit kezdhetne az
életével, felveszik a szuper varázslóegyetemre… szóval azért rengeteg
lehetősége van ahhoz, hogy mindenfélét kezdjen magával)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
2. mert Quentin varázsló, amit azért elég sokan szintén nem
mondhatnak el magukról</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pár bővebb példa:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Quentin mély letargiába süllyed, pedig annyira azért nem
különleges, hogy nem rajong a végletekig az egyeteméért: szerintem Harry (csak
hogy a kedvenc párhuzamunknál maradjunk) is jobban szerette volna a Roxfortot
mágiatörténet vagy Malfoy nélkül; vagy egy kicsit <i>valóságosabb</i> példaként
nézzétek meg, mennyire küzdenek az emberek azért, hogy felvegyék őket a
kiszemelt egyetemre, aztán hasonlítsátok ezt össze azzal, hogy hányan járnak
be reggel nyolcra az unalmasabb előadásokra…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://68.media.tumblr.com/f822be0aeffc4da5f6a92d1a8042de6e/tumblr_omdhm1hBr81w4i54do1_500.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="700" data-original-width="500" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4QPWjo1120_4_w2K6hYZACJhKa4mgALl1vmCjAW2SPiQN2d4NMEG2sjYX66eIc6BIGPWTiTAjOOFNcscO-NvWI0G4PyHPFBurHyGlxWNX4weabcg4aBfLluNBpyR5tacYdTwHijtXiHs/s400/3b301f7907fa1482282e3f4332cbc9ad.jpg" width="285" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szóval Quentin életében szerintem korántsem olyan rossz
minden, mint amilyennek hiszi, de ahogyan az eseményekre reagál, azzal valóban
egyre inkább tönkretesz mindent. Lehet rájövünk, hogy tényleg ilyenek vagyunk,
de aztán rohadtul nem kéne ezt elfogadni, vagy beletörődni meg végképp nem,
mert ettől lesz minden sokkal rosszabb, aztán meg még egyre rosszabb, miközben
már észre sem vesszük. Aztán pedig már csak fel sem merül, hogy tehetnénk
ellene. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
És épp ettől olyan nyomasztó ez a könyv néhol, mert Quentin,
bár rettenetesen vágyódik <s>Narniába</s> Filloryba, ahol a kedvenc regényének
hősei hatalmas kalandokat éltek át, majd a Nagy Gonosz után mindig elérték a
keresett boldogságot, idővel már nem hisz abban, hogy a <i>valóságban</i> bármi
ilyen <i>Nagy Gonosz legyőzése = boldogság</i>
szinten egyszerű lenne. És itt a való világ nem kegyetlen és gonosz és nem
szövögeti ördögi terveit - mert a kegyetlent, gonoszt és ördögit utálni lehet,
harcolni lehet vele és le lehet győzni - hanem helyette üres, sivár, céltalan
és reménytelen, amivel nem hogy nehezebb megküzdeni… hanem ami szép lassan
eléri, hogy ne is akarj küzdeni már.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egyrészt ez volt az, ami rettentően dühítő volt: mégis mi a
fene ennek a könyvnek a célja? Hogy hiába van meg mindenünk, mégse tudjuk
értékelni? Hogy rájöjjünk, mennyire szar az élet, és úgysincs esélyünk semmi
jobbra? (Mert ilyen hozzáállással nem is lesz soha.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Jó lett volna, ha egyszerűen Quentin saját kis életének a
tragédiájáról szólt volna… amiben oké, biztos jelentős szerepe van a Nagy, Komor, Sötét És Kietlen Valóságnak is, de azért nem kéne úgy tenni, mintha <i>csak</i>
a valósággal lenne a gond.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Másrészt viszont összességében azért nem rossz szerintem ez
a <i>reális, </i>talán valóságosabb és
hihetőbb szál, és ennek a felépítésében nagyon remek munkát végzett az író. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz3YO74veAUlrishyphenhyphenJCjkJ_kmfvdB7awScxf9SMBjeUUjRP5uBu5mhVx1lYg7PGy_Il0FPTGk_S6aTiJ0aZBwLUiQQrDIHJAf3gYl36rUCqkMIGqmXDoyhyLD_V3gJBr50AF2lkv04dkQ/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz3YO74veAUlrishyphenhyphenJCjkJ_kmfvdB7awScxf9SMBjeUUjRP5uBu5mhVx1lYg7PGy_Il0FPTGk_S6aTiJ0aZBwLUiQQrDIHJAf3gYl36rUCqkMIGqmXDoyhyLD_V3gJBr50AF2lkv04dkQ/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nagy ritkán pedig még a humorérzékét is megcsillantotta, bár a poénjait leggyakrabban óegyházi szláv nyelven sütötte el.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="https://www.behance.net/gallery/48444499/The-Magicians-Welcome-to-Fillory" target="_blank"><img border="0" data-original-height="788" data-original-width="1400" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmOMevkvfs3eWydCSB6Ppgj5QJ_J1bhQQHTRq56xrHanwF3GzGQ7fk7plDhAIIHwUkPNEvbIIoRtWF29nmIRZnTZJCudsFKfzkwrqfxYkJNIbJv8x84pDvqntTrp-9vVDypV3FVRsPW2g/s640/d9c4be48444499.5899c8bb8eed5.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mindenesetre a történet végére azért csak eljött a nagy
kaland… igen, a végére. Az "Egy nap a
barátaival azonban felfedeznek valami hatalmasat, ami mindent megváltoztathat"
mondat a fülszövegben nyugodtan hangozhatna úgy is, hogy <i>Egy nap, valamikor
a háromszázadik oldal táján…</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Na, a lényeg, hogy amikor én már azt hittem, hogy a könyv
tanulsága a <i>való életben semmi izgalmas nem történik</i> lesz, mégiscsak
eljött a várva várt kaland, sőt, még a Nagy Gonosz is. Úgy érzem, kissé ugyan
össze-vissza lett a cselekmény a végére, és csak úgy spontán jelentek meg a
mindenféle leküzdhető lények, de azért voltak valóban izgalmas vagy éppen
igazán szomorú jelenetek is. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Összefoglalva, mindezektől függetlenül valami furcsa és ésszerűtlen módon nekem mégiscsak tetszett ez a könyv, és kíváncsi vagyok a folytatásokra és a sorozatra is :D</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://galaxyalex.com/wp-content/uploads/2016/01/Untitleda.png" target="_blank"><img border="0" data-original-height="559" data-original-width="1131" height="315" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhas4aH1JYtfMb08U8n66ed1Lj4v-LRoxXbueY5jgu0vNrVaBz8XOhj0fCR25feDUh7uEj5ciyWfGnS_9Msuh3Cv6Lb7CEgAcn38_9BAsxemAdnylfxn4XNddpHwGb4AoSvlcxALj1UKVo/s640/Untitleda.png" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Végül pedig: ha felnőttként valami Harry Potterhez hasonlót
szeretnél, olvass Harry Pottert. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
art3mishttp://www.blogger.com/profile/03945562804842597776noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-8767041069888718999.post-43055334689067500682017-04-11T15:02:00.002-07:002018-06-01T14:27:52.060-07:00Neil Gaiman: Északi mitológia<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEil4tieOR8ioqvIEZkXPsnDpHyhJrWO_PQqrbhhuu2OD7KFwhqhHRqmIAqZx0GoA4sRc1nP4R1fK7EwkNNh3wheQylsblMWI28-y2ecrNvVPofEVOpvsPZwJV1NnFYmlCq9WXCBMx_JszU/s1600/covers_423404.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEil4tieOR8ioqvIEZkXPsnDpHyhJrWO_PQqrbhhuu2OD7KFwhqhHRqmIAqZx0GoA4sRc1nP4R1fK7EwkNNh3wheQylsblMWI28-y2ecrNvVPofEVOpvsPZwJV1NnFYmlCq9WXCBMx_JszU/s320/covers_423404.jpg" width="228" /></a></div>
<b>Értékelésem: 5/5</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Egy jó kis pozitív értékeléssel kéne kezdeni, gondoltam én, és vártam, míg nem jött Gaiman, és az Északi mitológia.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Valamiért eléggé rajongok Neil Gaimanért, pedig valójában alig néhány könyvét olvastam, és még azok közül se tetszett mind. Mindenesre a Norse mythology egyből kívánságlistás lett, és egyből előrendeltem, amint megláttam, hogy jön magyarul is... majd pedig kifizettem, és átvettem a Jókenyér Szaküzletben, de ez már tényleg lényegtelen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az Északi mitológiában rövid novellák követik egymást, melyek azonban regényszerű, folyamatos történetté állnak össze a világ kezdetétől a végéig. Ott van Odin, Thor, Loki és a többi isten, Asgard, Valhalla meg egy csomó hasonló név, amit valahonnan már mindannyian hallottunk valamikor - most szép, kerek, szórakoztató mesébe rendezve.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<a name='more'></a><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt élveztem benne a legjobban: hogy olyan volt, mintha mesék lennének, mindenki számára ismerős helyzetekkel és karakterekkel - mert hiába nem szokásom óriásokkal harcolni reggeli előtt és törpékkel alkudozni tízóraikor, mégis könnyű átérezni, amin a szereplők is keresztül mennek. Mint amikor az ember egyik fiát farkassá változtatják, hogy széttépje a másik fiát, hogy aztán a széttépett fiú beleivel kötözzék meg az embert, hogy ne tudjon mozogni, miközben egy kígyó mérge csöpög az arcára. Míg el nem jön a világvége. Mindennap megesik, hát nem? (Amúgy ki az, aki ilyet egyáltalán kitalál??)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjditozOK4nM7y2Nk7ybmWJvJ4ThpozX5-5LAwHOaO1osDBxJ1MpT6SMtWxmJfPUrnb1bMJ3GCB5Obs9A9WT4xartv6zvdDiujoFO3ql1cRIhgwlmXuHU4r_pQDkgFTuG_3Hjf_lmbVFIk/s1600/a0f62a2f43e1caf6b455454e40f78ed6.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; display: inline; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjditozOK4nM7y2Nk7ybmWJvJ4ThpozX5-5LAwHOaO1osDBxJ1MpT6SMtWxmJfPUrnb1bMJ3GCB5Obs9A9WT4xartv6zvdDiujoFO3ql1cRIhgwlmXuHU4r_pQDkgFTuG_3Hjf_lmbVFIk/s200/a0f62a2f43e1caf6b455454e40f78ed6.jpg" width="145" /></a>De ettől függetlenül, a szereplők tényleg nagyon emberiek. Engem nagyon meg is lepett, mert kicsit féltem, hogy unalmas történetecskéket fogok olvasni, végükön a röviden összefoglalt tanulsággal - de nem. Ami azt illeti, <i>nagyon nem</i>. Az istenek olyanok, mint egy csapat ember, csak éppen véletlenül túl nagy hatalmat kaptak - azért véletlenül, mert ha mondjuk én osztogathattam volna ezeket az erőket, tuti nem őket választom. A többségük rettentően arrogáns, önző, durva alak, akiket az életben valószínűleg messze elkerülnék, viszont a maguk módján mindannyian nagyon érdekes karakterek. A mellékszereplőket mondjuk néha eléggé sajnáltam, amiért összehozta őket az istenekkel a sors.<br />
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEir4E7dQLE913SWx5DzlkuCqlM_QbzTl-x77URQMtB9QD3CMktQ3JS_QpP96QCGLj6e1rXv-gY0nLH9vugypv8O15p1-6P4NKD575EzuSLdLN6SxhJJxXlvThjAVd_19Tse4RbKmdDu3fs/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEir4E7dQLE913SWx5DzlkuCqlM_QbzTl-x77URQMtB9QD3CMktQ3JS_QpP96QCGLj6e1rXv-gY0nLH9vugypv8O15p1-6P4NKD575EzuSLdLN6SxhJJxXlvThjAVd_19Tse4RbKmdDu3fs/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a></div>
Loki már csak ilyen volt. Akkor is nehezteltél rá, amikor a leghálásabb voltál neki, és akkor is hálás voltál neki, amikor ránézni sem bírtál.<br />
<blockquote class="tr_bq">
</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisnnWKcuuwCO57MJDcBsMZ2FgxQ3FeIdxiS0nm6K-m8wdU60edB66qpQCX-QVMUNuu3vpFxY3CgaLwSv9yd4QWz6lzTGFMzdTgcbkqvKLjn2yG975dD6mDhYb0Zr39wW3pD9oATrXTwJA/s1600/c6ba92b4968b1a2bf371dd90d74f22b7.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; display: inline; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisnnWKcuuwCO57MJDcBsMZ2FgxQ3FeIdxiS0nm6K-m8wdU60edB66qpQCX-QVMUNuu3vpFxY3CgaLwSv9yd4QWz6lzTGFMzdTgcbkqvKLjn2yG975dD6mDhYb0Zr39wW3pD9oATrXTwJA/s200/c6ba92b4968b1a2bf371dd90d74f22b7.jpg" width="150" /></a>Thor szörnyen beképzelt volt, kissé ostoba és sokszor elég primitív: leginkább harcolni vágyott, meg leütni pár embert néha, csak úgy, mert jólesik... de ettől függetlenül nagyon szórakoztató volt róla olvasni. Nála már csak Loki volt szórakoztatóbb (ki más), a sunyi kis manipulációival, ördögi terveivel, és hát mert "sokkal érdekesebbé, bár kevésbé biztonságossá tette a világot". Nélküle az események fele meg se történt volna, csak élték volna az istenek az unalmas hétköznapjaikat eseménytelenül - Loki, bár szándékai nem voltak mindig kifejezetten jóindulatúak, de legalább mókásabbá tette a mindennapjaikat. És hát rettentő szerény is volt közben:<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEir4E7dQLE913SWx5DzlkuCqlM_QbzTl-x77URQMtB9QD3CMktQ3JS_QpP96QCGLj6e1rXv-gY0nLH9vugypv8O15p1-6P4NKD575EzuSLdLN6SxhJJxXlvThjAVd_19Tse4RbKmdDu3fs/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; display: inline !important; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEir4E7dQLE913SWx5DzlkuCqlM_QbzTl-x77URQMtB9QD3CMktQ3JS_QpP96QCGLj6e1rXv-gY0nLH9vugypv8O15p1-6P4NKD575EzuSLdLN6SxhJJxXlvThjAVd_19Tse4RbKmdDu3fs/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" style="cursor: move;" /></a>Loki elégedett képet vágott.<br />
– Látod, ha az ember végiggondolná, mit mond, nem merne kikezdeni Lokival, a legbölcsebb, legokosabb, legtrükkösebb, legértelmesebb, legjóképűbb…<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Némi negatívumként álljon itt a jó könyve tipikus egyetlen hibája: túl rövid. Ez az egész vacak alig kétszáz oldal volt, mintha egy ökörkislábujjat adnátok Thornak vacsorára, pedig tudjátok, hogy két-három óriásökröt simán felcsipeget minden este - oké, finom volt, és hol a többi...? Nagyon szórakoztató, élvezetes olvasmány az Északi mitológia, de lényegében kevesebb idő végigolvasni, mint végignézni a Thor-filmeket. Én olvastam volna még tovább.<br />
<br /></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLBcuyaB-1iiSJXz6afMnuO_WDLwj5hRvFas4kB5lvW35ybsFr671CS7o2MeQMqwlh8lXNfnRwKSU03GuYUnc-zn5-VYOdrQjXePE2k79KA7XSalwd2LMCVJG-2onWjWY84w7FayQFf_w/s1600/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9s.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLBcuyaB-1iiSJXz6afMnuO_WDLwj5hRvFas4kB5lvW35ybsFr671CS7o2MeQMqwlh8lXNfnRwKSU03GuYUnc-zn5-VYOdrQjXePE2k79KA7XSalwd2LMCVJG-2onWjWY84w7FayQFf_w/s640/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9s.jpg" width="640" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br />
<br /></div>
art3mishttp://www.blogger.com/profile/03945562804842597776noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8767041069888718999.post-8619554279931651952016-06-30T07:50:00.000-07:002018-08-19T07:54:01.672-07:00[régi] J. Goldenlane: Napnak fénye<strong>Értékelésem</strong><strong>: 4,5 / 5</strong><br />
<br />
Elsőként valószínűleg a borító tetszett meg, már régóta kívánságlistás is volt miatta a könyv. Aztán a Delta Vision csodálatos könyvheti nyereményjátékán sikerült megszereznem, és most, a <a href="http://konyv-sarok.blogspot.hu/p/mini-konyvklub-4.html?m=0" rel="noopener noreferrer" target="_blank">mini-könyvklub 4 </a>júniusi olvasmányaként végre sor is került rá.<br />
<br />
<a href="https://moly.hu/konyvek/j-goldenlane-napnak-fenye" rel="noopener noreferrer" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;" target="_blank"><img alt="covers_350851.jpg" class="imgright" height="320" src="https://m.blog.hu/ca/catherinedenoir/konyves/covers_350851.jpg" width="213" /></a>A fülszöveg:<br />
<em>Mi jöhet egy világháború után?</em><br />
<em>Természetesen egy újabb világháború – állítja őfelsége, Tien Naga-Hai Huang-Ti, mert a történelem szerint az emberiség rendre elfelejti az atombombázás borzalmait, és mindig jön egy újabb Utolsó Háború.</em><br />
<em>Az ifjú császárnak, aki negyedik az Új Császárok sorában a Kínai Birodalom élén, rögtön a koronázása után leküzdhetetlennek látszó kihívásokkal kell szembenéznie: a kívülről fenyegető Ausztrál Föderáció mellett minden pillanatban számolnia kell a Birodalmon belüli riválisaival is.</em><br />
<em>Ticca Min sokáig azt hitte, hogy a jövője semmiben sem fog különbözni a kockanegyedek többi lakójának életétől. Jobb, ha az álmait még magának sem meri bevallani, csak elfogadja az egyetlen lehetséges utat.</em><br />
<em>Egyetlen pillanat, egyetlen döntés elég, hogy minden megváltozzon körülötte… és ami kezdetben csak izgalmas kalandnak tűnik, az idővel olyan események elindítója lesz, amellyel a Birodalom és a világ békéje is veszélybe kerül, az uralkodó és alattvalói sorsa pedig elválaszthatatlanul összefonódik.</em><br />
<a name='more'></a><br />
<blockquote class="tr_bq">
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy utolsó kínai császár.</blockquote>
<br />
<br />
A sok jó értékelés <span style="text-decoration-line: line-through;">és hát a szép borító :D</span> miatt elég nagy reményeim voltak, viszont amikor elkezdtem olvasni, az első pár fejezet egyáltalán nem fogott meg. Annyi volt a mindenféle kontextus nélküli infó az első oldalakon, hogy szegény kis fejlődéslélektan tételeken haldokló agyam (vizsgaidőszak) egyszerűen nem tudta feldolgozni őket, kétszer-háromszor is újra kellett olvasnom néhány bekezdést, hogy összeálljon valami értelmessé.<br />
Az első pár fejezetben a császár tűnt a legérdekesebbnek, Ticca ekkor még szimpatikus se volt igazán, és nem is nagyon voltam kíváncsi az ő fejezeteire. Aztán viszont elkezdtek <em>dolgok történni</em>, és legközelebb nagyjából háromszáz oldal múlva unatkoztam újra talán úgy egy oldalnyit.<br />
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>Őfelsége, a császár (az Új Császárok sorában a negyedik) pedig visszavonult a lakosztályába, és azon gondolkodott, hogy tényleg jó lenne sokáig élni. Hetekig, vagy akár hónapokig is. Vagy mondjuk akár még fél évig is, ábrándozott, hisz az emberi elme könnyen elkalandozik a vágyak mentén. Persze látta, hogy ez azért nem lesz könnyű.</blockquote>
Nagyon tetszett a történet, folyamatosan lekötött és mindig kíváncsi voltam, hogy hogyan folytatódik - és persze a fejezetek is mindig az izgalmaz részeknél értek véget, egész végig fenntartva a feszültséget és a várakozást. Nem volt kifejezetten vicces-hangosan nevetős, de nagyon szórakoztató, megmosolyogtató volt (üdítő kikapcsolódás egy-egy tétel között :D).<br />
Hamar megkedveltem az összes szereplőt. Ticca, még ha értelmesen beszélni egy helyes srác előtt például nem mindig tudott, de hamar nagyon vagány, bátor és kitartó főhőssé vált. Remekül voltak megalkotva a karakterek, teljesen élőnek és hitelesnek éreztem azokat is, akikről alig tudtunk meg valamit. Nekem a császár volt a kedvencem, tetszett, ahogy hozzáállt az uralkodáshoz, de folyamatosan meg tudott lepni valamivel. A<span style="text-decoration-line: line-through;">z a beszélgetés közte és Jin-Jin között a végén… csak megdöbbentem újra és újra o.O</span><br />
<br />
Amit hiányoltam egy kicsit:<br />
<ul>
<li>A kínai kultúra kaphatott volna kicsivel nagyobb szerepet, ha már ott játszódik, és ha már kíváncsi voltam rá.</li>
<li>Megtudhattunk volna egy kicsivel többet a múltról, és arról, hogy hogyan is néz ki a történet idejében a világ - mindig nagyon érdekes volt egy-egy utalás más országokra például, de kíváncsi lettem volna a háborúkra és a következményeikre is, hogy pontosan hogyan jutottak el idáig.</li>
<li>És lehetett volna a végén még sok-sok oldal, mert egyszerűen megszoktam addigra az olvasást, és nagyon szívesen folytattam volna még. Szép lezárást kapott, de azért érdekelne, hogy pontosan hogyan fog zajlani Ticcáék vagy a császár élete a jövőben.</li>
</ul>
Ó, és a teaautomaták nagyon menők voltak *.*<br />
<blockquote class="tr_bq">
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>– Lin, mi lesz, ha nem sikerül?<br />
– Meghalunk mágnesvasút-balesetben. Nem szép halál, de legalább gyors.<br />
– Nem így gondoltam, hanem ha véletlenül túléljük.<br />
– Kizárt. Ha rajta leszünk, amikor kisiklik, akkor nem éljük túl. Emiatt ne idegeskedj, Ticca.</blockquote>
art3mishttp://www.blogger.com/profile/03945562804842597776noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8767041069888718999.post-35383637374253938652016-05-04T07:43:00.000-07:002018-08-19T07:48:37.488-07:00[régi] Lois Lowry: Az emlékek őre<strong>Értékelésem: 4,5/5</strong><br />
<br />
A Mini-könyvklub 4 májusi olvasmánya az Emlékek őre lett. Ennek nagyon örültem, mert bár olvastam már legalább ötször, az utolsó alkalom is legalább 8 éve lehetett. Mostanság a film kapcsán eszembe jutott többször is, és mindenképp szerettem volna újraolvasni, mielőtt a filmre ráveszem magam… már ha valamiért leszek annyira hülye, hogy valaha is ráveszem magam.<br />
Na meg hát miért ne akarnám újraolvasni, amikor <em>ez egy jó könyv</em>? :D<br />
<a href="http://moly.hu/konyvek/lois-lowry-az-emlekek-ore" rel="noopener noreferrer" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;" target="_blank"><img alt="covers_98.jpg" class="imgleft" height="250" src="https://m.blog.hu/ca/catherinedenoir/konyves/covers_98.jpg" style="margin-right: 5px;" width="164" /></a><br />
A fülszöveg:<br />
<em>A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát… </em><br />
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>– Most már érted, miért helytelen az, ha a „szeretni” igét használod? – kérdezte Anya.</blockquote>
<a name='more'></a><br />
Jonas egy tökéletes világban él valahol a távoli (?) jövőben. Egy olyan közösség tagja, ahol mindenki boldog, mindenki egyenlő, nincs szegénység vagy éhezés. Az emberek nem hazudnak, nem tesznek fel tapintatlan kérdéseket, mindig bocsánatot kérnek, és mindig megbocsátanak egymásnak.<br />
Jonas családja is tipikus mintacsalád: anya, apa, fiúgyerek, lánygyerek. A házaspárok ebben a világban mindig boldogok, mert úgy választják ki őket, hogy tökéletesen összeilljenek. A család reggelente boldogan összeül, hogy megbeszéljék, ki mint álmodott. Este mindenki beszámol arról, hogy milyen érzelmeket élt át aznap.<br />
Mindenki biciklivel jár. Mindenki olyan munkát végez, ami a legtökéletesebben illik hozzá, hiszen hozzáértő szakemberek hosszas megfigyelés után választják ki számára. Ha valaki megsérül, a gyógyszerek azonnal elmulasztják a fájdalmát. Ha valakinek esetleg valódi érzelmei támadnának, a gyógyszerek azokat is elmulasztják.<br />
Csudijó élet, nem?<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://picturebookreport.com/category/the-giver/" rel="noopener noreferrer" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;" target="_blank"><img alt="810213790.jpg" class="imgnotext open-in-modal" height="626" src="https://m.blog.hu/ca/catherinedenoir/konyves/810213790.jpg" width="466" /></a></div>
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>Apa azonban már oda is ment a polchoz, és levette a helyéről a vattával kitömött elefántot. A gyerekek puha tárgyai többségükben ilyen szőrös, kitömött figurák voltak. Sok közülük, mint Lilyé is, valamiféle nem létező lényt formázott.</blockquote>
A főszereplőnk Jonas, aki boldogan éli tökéletes életét tökéletes városkájában, és <em>nyugtalanul</em> várja, hogy a Tizenkettő Ceremóniáján kihirdessék, hogy milyen foglalkozása lesz. Jonas átlagos fiú, csak a szeme világosabb, mint a többieknek. Érdekes volt az ő szemszögéből olvasni a történetet, bár eleinte nehéz volt megkedvelni bárkit is, aki ennek a fura világnak a részese. Én valahogy nem mindig értettem a döntéseit vagy a reakcióját egy-egy helyzetre… de ennek ellenére hamar megkedveltem Jonast, és szívesen olvasnék még róla.<br />
Elgondolkodtató könyv, én nagyon élveztem, ahogy Jonas szép lassan meglátja a valóságot a tökéletesnek hitt világa mögött. (Vajon hol van az a pont, ahol utópiából disztópiává vált?)<br />
Bár az emlékek őrzésének és átadásának a megvalósítása most már furcsábbnak tűnt nekem, mint régebben, maguk az emlékek azért még mindig nagyon tetszettek - a leginkább az, ahogyan Jonas reagált azokra az élményekre, amelyekben korábban nem volt még része.<br />
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>Nem merjük megengedni az embereknek, hogy maguk döntsenek.<br />
– Mert veszélyes? – kínálta fel a szót az örökítő.<br />
– Nagyon veszélyes – jelentette ki határozottan Jonas.</blockquote>
Negatívumként: rövid! És nem csak arról van szó, hogy szívesen olvastam volna még tovább, hanem nagyon tömör is volt az egész: mindenkit megismerünk egy kicsit, mindenről megtudjuk a legfontosabb dolgokat, de én azért elviseltem volna még pár részletet.<br />
A végét pedig én nagyon hirtelennek éreztem, mintha egy viszonylag hosszabb bevezető után egy jóval rövidebb kifejtés, majd egy nagyon-nagyon rövid lezárás jött volna. A történet megmagyarázta, miért volt szükséges, és tényleg érdekes, izgalmas is volt, de szerintem nyugodtan el lehetett volna húzni egy kicsit tovább.<br />
A lezárást viszont mindig is szerettem, akármennyire is hirtelen és <em>lezáratlanul</em> ér véget, számomra az Emlékek őre mindig is egy kerek történetnek tűnt. (Bár lehet, hogy csak megszokásból, mert tizenkét évesen még nem tudtam, hogy egyáltalán létezik folytatás.) Ez persze nem jelenti azt, hogy ne jött volna meg a kedvem a következő részekhez, úgyhogy könnyne lehet, hogy egyszer a nem annyira távoli jövőben időt szánok majd azokra is :)<br />
<blockquote class="tr_bq">
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>Az emlékek arra valók, hogy az emberek osztozzanak rajtuk.</blockquote>
<br />art3mishttp://www.blogger.com/profile/03945562804842597776noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8767041069888718999.post-46702224940891673162016-04-25T07:31:00.000-07:002018-08-19T07:42:54.698-07:00[régi] Patrick Rothfuss: A szél neve<strong>Értékelésem: 5/5</strong><br />
<em><br /></em>
<em>Próbáltatok már gondolatban kánont énekelni magatokkal?</em><br />
<em><br /></em>
A <a href="http://konyv-sarok.blogspot.hu/p/szabadon-valasztott-fantasy.html" rel="noopener noreferrer" target="_blank">mini-könyvklub</a> áprilisi olvasmánya egy szabadon választott fantasy. Sokat gondolkoztam, hogy mit válasszak: <em>A szél neve</em> az elsők között jutott eszembe, de elbizonytalanított a hossza, és hogy többektől hallottam, hogy unalmas, és nagyon lassan tudtak csak haladni vele. <span style="text-decoration-line: line-through;"><strike>Micsoda emberek vannak! :D</strike></span><br />
<span style="text-decoration-line: line-through;"><strike><br /></strike></span>
<a href="http://marcsimonetti.deviantart.com/art/The-Name-of-the-Wind-123640928" rel="noopener noreferrer" target="_blank"><img alt="2048x1536-fit_illustration-roman-fantasy-nom-vent-patrick-rothfuss.jpg" class="imgnotext open-in-modal" height="378" src="https://m.blog.hu/ca/catherinedenoir/konyves/2048x1536-fit_illustration-roman-fantasy-nom-vent-patrick-rothfuss.jpg" width="640" /></a><br />
<br />
Most viszont, hogy a végére értem, <strong>nagyon-nagyon örülök, </strong>hogy ezt választottam! Ha nem szerettem volna bele már a borítóba (és az illatába) is, akkor megtörtént volna az előszó első mondatainál… vagy inkább már a címénél (<em>A háromszólamú csend</em>). Hihetetlenül szépen megírt történet, egész végig azt éreztem, hogy a <em>szavak</em> milyen gyönyörűek, és ha másért nem, hát csak emiatt fogom végig olvasni. Ráadásul még érdekes is volt, izgalmas, szerethető, fordulatos - szóval teljesen elvarázsolt.<br />
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>Ismét este volt. Csend honolt a Jelkő fogadóban, és ez a csend három szólamból épült fel.</blockquote>
<a name='more'></a><br />
<a href="http://kingkiller.wikia.com/wiki/Kvothe?file=Kvothe.jpg" rel="noopener noreferrer" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;" target="_blank"><img alt="kvothe.jpg" class="open-in-modal imgright" height="244" src="https://m.blog.hu/ca/catherinedenoir/konyves/kvothe.jpg" style="margin-left: 5px;" width="330" /></a><em>A kortárs epikus fantasy egyik mesterművében a Krónikás egy útszéli fogadóban belefog, hogy lejegyezze Kvothe történetét, aki hétköznapi fiúból a világ leghírhedtebb varázslójává és rettegett királygyilkossá vált.</em><br />
<em>Kvothe vándorkomédiások között nevelkedik, amíg apja és anyja, valamint a társulat többi tagja áldozatául nem esik a földöntúli gonosz erőnek, mert olyan titkokat kutatott, amelyeket nem kellett volna. A fiú az egyetlen, aki életben maradt.</em><br />
<em>Sok viszontagság után jelentkezik a mágia legendás egyetemére, hogy helyet harcoljon ki magának a világban, feltárja szülei halálának titkát és megtanulja, hogyan szólítsa magához a szelet.</em><br />
<em>Patrick Rothfuss lebilincselő regénye egy legendákkal teli, veszedelmes világ és egy rendkívüli ifjú történetét meséli el.</em><br />
<em><br /></em>
A történet elején a Jelkő fogadóban járunk: megismerjük az egymást régi mesékkel szórakoztató vendégeket (ha jól emlékszem, voltak legalább öten), a kissé titokzatos kocsmárost és tanítványát, szemtanúi leszünk egy rejtélyes támadásnak, és hogy a lényegnél maradjunk, hozzánk vágnak vagy ötven különböző nevet és <em>dolgot</em>, amit úgyse fogunk tudni észben tartani.<br />
Kicsit lassan indult a történet, és tényleg <em>nagyon</em> sok utalás volt az elején mindenféle későbbi eseményekre és szereplőkre (vagy amikké a szereplők válni fognak… vagy amik voltak, na); de engem ez csak még kíváncsibbá tett, és mindig csak egyre jobban vártam, hogy olvashassam tovább. (Még egy pici ebből, és idegesítő lett volna, de így még pont nem volt az.) A szereplők mind nagyon érdekesnek tűntek, szerettem volna mindenkiről még többet olvasni.<br />
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>Ez olyan, hogy magában mindenki mesél egy mesét. Mindig. Folyton. Ez a mese tesz azzá, aki vagy. Ebből a meséből építjük föl magunkat.</blockquote>
<br />
Aztán megismerjük a Krónikást, miközben épp kirabolják; eljut ő is a Jelkő fogadóba, és akkor végre, amit én addigra már nagyon vártam: Kvothe mesélni kezd. És olyan ezt a mesét hallgatni, mintha valójában ott lennél, mintha neked mesélné, személyes, vidám, megható… Engem hihetetlenül magával ragadott, pedig a történet alapvetően nem <em>annyira</em> különleges, vagy legalábbis elég sok eleme van, amivel már sok más könyvben találkozhattunk.<br />
<br />
<a href="http://kingkiller.wikia.com/wiki/The_Chandrian?file=Chandrian_by_sir_heartsalot-d4tckm7.jpg" rel="noopener noreferrer" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;" target="_blank"><img alt="chandrian_by_sir_heartsalot-d4tckm7.jpg" class="imgleft" height="400" src="https://m.blog.hu/ca/catherinedenoir/konyves/chandrian_by_sir_heartsalot-d4tckm7.jpg" style="margin-right: 5px;" width="243" /></a><br />
Folyamatosan kíváncsivá tett (ugyanakkor egy kicsit zavart is), hogy elég sok mindenről alig tudunk meg valamit. Mi a manó az az Edema Ruh? (Tájékoztatásul, hála a <em>kingkiller wikinek</em>, az Edema Ruh egy nomád kulturális csoport, amelynek Kvothe is a tagja.) Sokáig azt sem értettem, hogy egy embert vagy egy népet vagy mi a csodát jelöl ez egyáltalán. Hasonlóképp a Chandrian… elolvastam egy nyolcszáz oldalas könyvet, amelyben a főszereplőnek nagyjából életcélja, hogy felkutassa a Chandriant, és nagyon-nagyon sokáig tartott, amíg rájöttem, hogy a Chandrian sem egy személy… élőlény… akármi. A hangsúly az <em>egy</em>en van :D És van még sok-sok másik név, ami egyértelművé teszi, hogy egy egyedi és nagyon jól felépített világban járunk, de ahhoz sajnos kellett volna még jó pár hasonló hosszúságú kötet, hogy az egész történelmét megismerhessük.<br />
<br />
<br />
Na, de hogy mit szerettem benne ennyire? Nagyjából minden mást. Lényegében minden van benne, amit imádni lehet, az ember meg csak ámul olvasás közben: <em>Úúú, könyvtár több százezer könyvvel! Zene! Mágia! Jé, egy faevő tehéngyík… akarom mondani, jé, egy sárkány! Titkos járatok Odalent! Régi mesék!</em> Egy csomó szerethető karakter, kisebb-nagyobb fordulatok, és annak ellenére, hogy kissé lassúnak tűnt, valójában folyamatos történtek az események. Rothfuss pont megfelelően adagolta a feszültséget, amikor már épp unni kezdtem volna, mindig jött valami, ami meglepett, elgondolkodtatott, vagy egyszerűen csak annyira érdekes volt, hogy azonnal olvasni akartam tovább. (Vagy amikor már épp belehaltam volna a bánatba, minden jobbra fordult egy kicsivel.)<br />
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>Egy szó. A szavak az elfelejtett nevek fakó árnyai. Ahogy a neveknek van hatalmuk, úgy a szavaknak is van. A szavak tüzet gyújtanak az emberek elméjében. A szavak könnyet facsarnak a legkeményebb szívből. Van hét szó, amelyektől valaki beléd szeret. Van tíz szó, amelyek a legerősebb ember akaratát is megtörik. De a szó nem más, mint festett tűz. A név pedig maga a tűz.</blockquote>
<br />
<a href="http://kingkiller.wikia.com/wiki/The_University?file=The_name_of_the_wind_by_lunnarisaku-d5p0404.png" rel="noopener noreferrer" target="_blank"><img alt="the_name_of_the_wind_by_lunnarisaku-d5p0404.png" class="imgnotext open-in-modal" height="375" src="https://m.blog.hu/ca/catherinedenoir/konyves/the_name_of_the_wind_by_lunnarisaku-d5p0404.png" width="640" /></a><br />
<br />
Nem nagyon tudok a történetről bármit is mondani úgy, hogy ne legyen spoileres - nekem még a fülszöveg is annak tűnt, legalábbis teljesen megfeledkeztem róla, ezért nagyon meglepett (és fájt), amikor Kvothe szülei meghaltak. Innentől Kvothe célja, hogy felkutassa a természetfeletti erőket, melyek végeztek a családjával, és megölje őket - csakhogy Kvothe tizenkét éves, egyedül van és egyetlen értékes tulajdona apja kobza <span style="text-decoration-line: line-through;">(… koboza?)</span>, úgyhogy rengeteg minden hátravan még a bosszújáig.<br />
Bár sokszor kifejezetten humoros volt, azért hozzátenném, hogy alapvetően nem volt vidám könyv. Sok minden történt, ami szomorú vagy kifejezetten megrázó volt, de még a vidámabb részekben is folyamatosan volt egyfajta szomorkás hangulat. Végtére is végig tudjuk, hogy ez már mind megtörtént, és bármi lesz is a későbbi részekben, ott van nekünk az a Kvothe, aki a történetet meséli… én nem tudtam nem azon gondolkozni, hogy vajon mi fog még történni szegénnyel, mire a meséje végére érünk :(<br />
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>Övé volt a Jelkő fogadó, és övé volt a harmadik hallgatás. Illett hozzá. Ez volt a legnagyobb csend, amely magába temette a másik kettőt. Mély és széles volt, akár az ősz elmúlása. Súlyos, mint simára csiszolt kő a folyóban. Olyan csendje volt, mint a vágott virágnak. Az hallgat így, aki halni készül.</blockquote>
<div class="book_atom">
</div>
Még valami, ami nagyon fontos a történetben: a zene. Azt se tudtam, hogy néz ki egy koboz, amin Kvothe is játszik (bár gyanítom, hogy a borítón is az van a hátán, úgyhogy nem tudom, hogy nem raktam össze ebből), de ettől függetlenül is hihetetlenül gyönyörű minden erről szóló rész. Szinte <em>éreztem</em> én is a zenét, mintha ott lennék velük, és átélném én is ugyanazt, mint a szereplők.<br />
És a történetek, amiket meséltek. Többen, többször is elmondtak egy-egy régi mesét, amiből Kvothéval együtt mi is megpróbálhattuk összerakni… hát, megpróbálhattunk összerakni <em>valamit</em>, ami talán megtörtént valamikor valakivel. De nagyon izgalmas volt!<br />
(Fogalmam sincs, hogyan kéne kiejteni Kvothe nevét, én nem így szoktam, de a könyvben így ragozták.)<br />
<br />
<a href="http://kingkiller.wikia.com/wiki/Category:Maps?file=10885560_10154985329760596_4985919684511786807_n.jpg" rel="noopener noreferrer" target="_blank"><img alt="the_kingkiller_chronicles_map_by_xxtayce-d659pmf.jpg" class="imgnotext open-in-modal" height="360" src="https://m.blog.hu/ca/catherinedenoir/konyves/the_kingkiller_chronicles_map_by_xxtayce-d659pmf.jpg" width="640" /></a><br />
<br />
Kvothe nagyon szerethető és hihetetlenül életszerű karakter volt, akit azonnal meg lehet kedvelni, és a könyv hosszának is hála, lényegében rászokni arra, hogy róla olvasunk… én ma délelőtt fejeztem be a könyvet (amikor felébredtem, a hátralévő pár fejezet volt az első dolog, ami eszembe jutott), és azóta is állandó kényszerem van, hogy menjek, és olvassak tovább.<br />
A többiek között sok szereplő volt, akiket nem ismerhettünk meg igazán részletesen, vagy akik csak rövidebb időkre szerepeltek, de mindannyian egyediek és érdekesek voltak, remélem, sokukról majd többet is megtudunk a következő részekben.<br />
Ó, és persze ott van Denna, meg a romantikus szál vele együtt: Denna fontos szereplő, valószínűleg fontosabb is lesz még, mint amilyennek eddig tűnt, de nekem valahogy nem lett a kedvencem. Voltak részek, amikor kedveltem, de egyelőre túl sok a titok körülötte.<br />
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>– Azt hallottam az Egyetem egyik magiszterétől, hogy hét szó van, amitől a nők belénk szeretnek. – Látványos hanyagsággal megvontam a vállam. – Azon tűnődtem, hogy melyek azok.<br />– Ezért beszélsz olyan sokat? Hátha véletlenül kimondod őket?</blockquote>
<br />
Összességében úgy fogalmaznék, hogy <em>úúúú nekem hihetetlenül tetszett, mindenképp olvasd el, úúúúúú</em>, meg hogy tényleg megéri nekiállni, mert nagyon szép történet. Kvothe háromnapos történetének az első napja, de olyan mese, amit tényleg szívesen hallgatnék reggeltől estig.<br />
<br />art3mishttp://www.blogger.com/profile/03945562804842597776noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8767041069888718999.post-27724617629249501182016-04-09T07:22:00.000-07:002018-08-19T07:28:01.182-07:00[régi] Kleinheincz Csilla: Ólomerdő<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img alt="covers_296472.jpg" class="imgright" height="294" src="https://m.blog.hu/ca/catherinedenoir/image/olomerdo/covers_296472.jpg" style="margin-left: 5px;" width="190" /></div>
<b>Értékelésem</b>: 4,5/5<br />
<br />
A borítója keltette fel nagyon az érdeklődésem, a fülszöveg is tetszett, és még jókat is mondtak róla - ezért a tavalyi Könyvhéten hirtelen felindulásból megvettem. Azóta pedig csak várt szegényke a polcomon, és várt, és várt…<br />
Úgyhogy amikor ezt szavaztuk meg a <a href="http://konyv-sarok.blogspot.hu/p/olomerdo.html" rel="noopener noreferrer" target="_blank">mini-könyvklub</a>ban, nagyon örültem és nagyon vártam, hogy olvassuk, de aztán a március jött és ment, és belekezdeni se volt időm. Pedig végül nagyon élveztem az olvasást!<br />
<em>Minden gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk; megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret köti a tündéreket. És Anya tündér volt.</em><br />
<em>Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság. </em><br />
<em>Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte.</em><br />
<em>A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával…</em><br />
<em>Bár mese lenne!</em><br />
<br />
<a name='more'></a><a href="https://m.blog.hu/ca/catherinedenoir/image/olomerdo/20160409_002001.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="20160409_002001.jpg" border="0" class="open-in-modal imgleft" height="371" src="https://m.blog.hu/ca/catherinedenoir/image/olomerdo/20160409_002001.jpg" width="243" /></a><br />
Muszáj írnom pár szót a könyv külsejéről. Van valami már a formájában is, amitől állandóan forgatni és tapicskolni van kedvem (minden könyvnek ilyenfajta kötés kéne!), ráadásul a borító is nagyon szép. Sőt, zsákmányoltam hozzáillő könyvjelzőt is, mi lehetne még ennél is szuperebb? :D (Például az, ha a könyvjelző nem lenne két milliméterrel hosszabb a könyvnél, na de mindegy.) A fejezetek elején lévő illusztrációk is nagyon tetszettek, bár némelyik talán kicsit rossz helyen volt, és csak sokkal később derült ki, hogy<br />
mit is ábrázolt.<br />
Ami a történetben a legjobban tetszett, az a hangulat és a mesei elemek voltak. Végig kicsit sötét és szomorkás, és a tündérek sem igazán azok a kedves kis mosolygós tündérkék, akik énekelgetnek meg virágkoszorút fonnak meg hasonlók. Nagyon érdekes volt az erdők leírása, a mágia, a különböző lények és a szabályok, amik őket kötötték.<br />
Az elején kicsivel lassabban haladtam, de a vége nagyon pörgős és izgalmas lett. Néha könnyen ki lehetett számítani a következő eseményeket, viszont hogy később mi fog történni, az sosem volt egyértelmű. A váltott nézőpontok miatt sok szereplőt megismerhettünk, nagyon jók voltak a visszatekintések is, és bár néha kicsit már nehezebb volt követni, de szerintem izgalmas volt az is, ahogy szép lassan, darabokként álltak össze a fontosabb információk.<br />
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a><span style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">Ezüsttükör az égen, vén ábrázatán kék foltok,<br /> </span><span style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">akár a rossz foncsor: ez a Hold.</span></blockquote>
<br />
A szereplőkről: mindenkiről olvastam volna kicsit többet, jó lett volna részletesebben megismerni őket. Mindenkinek megvolt a maga története (gyakran átka is), de sokszor a lényeg is csak apróbb utalásokból derült ki, és nagyon sok minden maradt, amire még kíváncsi lennék - Rabonbán teljes történetét kérném például, ha lehet :). De ugyanez igaz az egész világra is - milyen erdők meg milyen Üveghegy meg micsoda? Megismertünk két várat az erdőkben meg egy üreget egy fa tövében, de mi van a többiekkel? Csak nem találkoztunk velük, vagy egyszerűen nem is él ott senki más?<br />
Változó volt, hogy kit mennyire sikerült megkedvelnem. Emese rendben volt, de valahogy nem került közel hozzám. Kapcsolata az apjával szomorú, de nagyon érthető és életszerű volt. Talán István karaktere tűnt a legkidolgozottabbnak és… hát, a <em>legemberibbnek</em>.<br />
<blockquote>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>Milyen furcsa, gondolta, az ilyen filmek mindig addig tartanak, amíg össze nem jönnek a szereplők. Ami utána van, az lélektani dráma vagy horror.</blockquote>
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiB0QFmXUMfufxcsyUi5mH7uZoS7LnQkSX5eBB4ONhMbMojuOTV1NcPxlwPTGmTxyXpUd9_689muKanvaRTxy1RFm_zN7lA7b1UTNYvb-SJVzfY5uGQ70F9SlviquY1YuONsD6NU4zOBng/s1600/Cserny_Timi_Pookah_Leaden_Forest2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="521" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiB0QFmXUMfufxcsyUi5mH7uZoS7LnQkSX5eBB4ONhMbMojuOTV1NcPxlwPTGmTxyXpUd9_689muKanvaRTxy1RFm_zN7lA7b1UTNYvb-SJVzfY5uGQ70F9SlviquY1YuONsD6NU4zOBng/s400/Cserny_Timi_Pookah_Leaden_Forest2.jpg" width="260" /></a>Rabonbán az elején kicsit túl tipikus karakternek tűnt, de aztán ő lett az egyik kedvencem (ami mondjuk nem jelenti, hogy ne tűnne még mindig annak, de hát kit érdekel.) Firtos és Tartód is nagyon feldobták a történetet, szerettem róluk olvasni.<br />
Az jó sokáig tartott, amíg Firenét nem olvastam <em>Firenzének</em>, őt viszont egész végig kedveltem, végig meg tudtam érteni, hogy mit miért tesz - na, Lónát ellenben ki nem állhattam, és lehet, hogy átsiklottam valami nagyon fontos rész felett, de egyszerűen nem tudom felfogni, miért ment el. (???) Az Özvegy meg tipikus gonosz szereplő volt, de azért sajnálom, hogy nem tudtunk meg róla többet, szívesen olvastam volna még a múltjáról.<br />
Tetszett, hogy az elején úgy tűnt, az összes szereplő önző, és csak a saját céljaival törődik - és bár ez sokaknál a végére sem változott -, addigra már mégis meg tudtam érteni őket, és még ha nem is lettek mindannyian szimpatikusak, nagyon is emberinek tűntek. (Még ha nem is voltak azok.)<br />
<br />
Ráadásul nagyon érdekes volt magyar könyvet olvasni, idén nekem ez volt az első - nem mintha a tavalyaikkal együtt igazán sokadikabb lenne. Nem tudom, mikor vált ennyire furcsává, hogy egy könyvben magyar nevek vannak, de kellett egy kis idő, amíg megszoktam őket. A fogalmazásmód viszont nagyon tetszett, és tök jó, hogy Csilla a saját nevén ír - én is hajlamos vagyok azt hinni egy külföldi könyvre, hogy elvből jobb, mint egy magyar, márpedig ez simán megállná a helyét egy csomó másik külföldi (híres) fantasy között is.<br />
<br />
<blockquote>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>A meséket érteni kell; nem megélni.</blockquote>
<br />
<span style="text-decoration-line: line-through;"><strike>Jé, van olyan szó, hogy <em>Rabonbán? </em>Miket meg nem tudni a helyesírás-ellenőrzőtől... :)</strike></span><br />
<br />
<br />
<br />
<br />art3mishttp://www.blogger.com/profile/03945562804842597776noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8767041069888718999.post-8452909264192438852016-01-22T05:19:00.000-08:002018-08-19T07:27:13.057-07:00[régi] Mark Lawrence: Tövisek Hercege<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmJt-FOLh5d8hkXwqzEzn2HM4p5U6X_M2f8jfb41SbZACAhe3cBFVCzfEn4kie2foSMquNdlxTlt77-ljz81P-rp-rQ50MIKkzsj6usVN1z-x3H4vxDcKdGLATeECtia588ZhZXhFy2bs/s1600/covers_172751.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="357" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmJt-FOLh5d8hkXwqzEzn2HM4p5U6X_M2f8jfb41SbZACAhe3cBFVCzfEn4kie2foSMquNdlxTlt77-ljz81P-rp-rQ50MIKkzsj6usVN1z-x3H4vxDcKdGLATeECtia588ZhZXhFy2bs/s320/covers_172751.jpg" width="228" /></a></div>
<strong>Értékelésem</strong>: 3/5<br />
<br />
Nem először került a kezembe, kicsit több, mint két évvel ezelőtt már volt szerencsénk egymáshoz… és egyike volt azoknak a könyveknek, amelyeket valaha is a legjobban utáltam :D<br />
Akkor két csillagot kapott tőlem molyon, ami pusztán az író kitartásának járt, amiért egyáltalán beleölt ennyi energiát és megírta. Leginkább az maradt meg belőle, hogy Jorg egy beteg, pszichopata állat, és nekem E/1-ben kell olvasnom, ahogy végiggyilkolássza a fél világot. Nem lettünk akkor túl jó barátok.<br />
Ennek ellenére, ahogy jelentek meg a folytatásai, és láttam elég sok pozitív visszajelzést róla, egyre többször fordult meg a fejemben, hogy talán mégis lehet benne valami, hogy talán kéne adni még egy esélyt a következő részeknek… úgyhogy örültem, amikor a <a href="http://konyv-sarok.blogspot.hu/p/mini-konyvklub-3.html" rel="noopener noreferrer" target="_blank">mini-könyvklub</a>ban ez lett a januári olvasmány :)<br />
<em></em><br />
<em>Óvakodj a Tövisek Hercegétől…</em><br />
<em>Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.</em><br />
<em>Tizenöt évesen király akar lenni…</em><br />
<em>Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.</em><br />
<em>Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?</em><br />
<br />
<a name='more'></a><br />
A jó hír, röviden és tömören, hogy - bár nem mondanám, hogy <em>tetszett</em> -, de sokkal <em>jobban</em> tetszett, mint elsőre! Jorg még mindig az egyik legkevésbé szimpatikus főhős, akiről olvastam, és bár voltak pillanatok, amikor a legszívesebben lecsaptam volna a saját könyvével, ezúttal mégis sikerült megkedvelnem. Lehet, hogy így vizsgaidőszakban közelebb állnak hozzám a szociopata tömeggyilkosok ;) (Mindenesetre amikor nekikezdtem a könyvnek, a második mondatnál felálltam, hogy papírt vegyek elő, amire kijegyzetelhetem a fontosabb neveket és fogalmakat… aztán szerencsére észbe kaptam, még mielőtt netalán eszembe jut egy szövegkiemelővel is nekiesni.)<br />
<blockquote class="tr_bq">
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>Veszélyes dolog a memória. Addig hánytorgatod magadban az emlékeket, míg már minden felületüket, szögletüket ismered, és mégis rá-rábukkansz egy élre, amely megvág.</blockquote>
A történet két szálon fut, az egyikben Jorg tizennégy éves, és „testvéreivel” vándorolva teljes falukat irt ki, látszólag puszta jókedvében. A másik szálon Jorg még csak kilenc éves, és megtudjuk, mi történt a családjával, és hogyan jutott el a másik szál eseményeiig. <br />
Tetszett a stílusa, egyedi volt, olvasmányos és nagyon szórakoztató - eltekintve attól a pár esettől, amikor nem tetszett. <em>„Szám mint a rózsabimbó” </em>- öhm, tessék?<br />
<blockquote class="tr_bq">
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>Úgy döntöttem, kedvelem ezt az embert. Ez meglepett. Nem szoktam kedvelni embereket. A hangulatomra fogtam a dolgot. Egy egész éjszakai kufircolás bárkit megpuhíthat.</blockquote>
A történet gyorsan haladt, a fejezetek rövidek voltak (pont ideálisak egy-egy tétel között), a cselekmény nem túl bonyolult. Sok résznél éreztem, hogy lehetne bővebben kifejtve; az elsőre furcsának tűnő poszt-apokaliptikus világ háttere lassan kibontakozott, de például a mágiás szálat én nem nagyon tudtam mire vélni, pedig a végére azért fontosabb szerepet is kapott. Vagy ott volt az elején az Élőhalottak Útja, ami nagyon érdekesnek hangzott, aztán mentek, egy éjszaka történt egy nagyjából egyoldalnyi furaság, aztán mentek is tovább, maga az út meg talán száz méter hosszú lehetett ezek alapján.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://mark---lawrence.blogspot.co.uk/2013/02/empire-of-thorns.html" rel="noopener noreferrer" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;" target="_blank"><img alt="eot_map_colour.jpg" class="imgnotext open-in-modal" height="393" src="https://m.blog.hu/ca/catherinedenoir/image/tovisek/eot_map_colour.jpg" width="519" /></a></div>
<br />
<br />
A szereplők közül nem sokat ismerhettünk meg igazán, Makint és a Núbait például sikerült megkedvelnem, de a többiek eléggé a háttérbe szorultak. És annak ellenére, hogy Jorgot is bírtam, még mindig nem tudtam szurkolni neki és várni, hogy elérje a célját… nem azért, mert nagyjából minden második létező negatív jelzőnek tökéletes példája, vagy mert néha kedvem lenne annyi sértést a fejéhez vágni, amennyit valószínűleg nem is ismerek, hanem mert egyszerűen képtelen vagyok elképzelni, hogy ne lenne tökéletesen alkalmatlan királynak.<br />
<div class="frame">
<blockquote class="tr_bq">
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>Ha vezér az ember, felelősséget visel. Felelősséget hogy ne nyírja ki túl sok emberét. Különben kinek parancsolna?</blockquote>
</div>
<br />
És persze voltak durva dolgok is, de nekem nem a rengeteg halott és gyilkosság volt nehéz, hanem az öröm, amivel mindezt csinálták. Ja, meg a kellemes kis mellékszálak, amikben megismerhetünk pár aranyos részletet is hőseink múltjából - például hogy Jorg hogyan ütötte tele szögekkel egyik áldozata fejét. (És hogyan reagál erre a jó olvasó, aki közben a pszichofiziológia vizsgájára készül? <em>Hmm, és eltalálta vajon a temporális lebenyét, amitől feltűnően szelíd lett? Vagy a frontális lebenye sérült talán, és agresszívabb, gorombább lett? Esetleg neocortex? Áldüh</em><em>?</em>) Helyenként már kicsit céltalan soknak tűnt a brutalitás, de nálam még <em>épphogy </em>a tűrhető határon belül maradt.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://m.blog.hu/ca/catherinedenoir/image/tovisek/15664453_sx540.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img alt="15664453_sx540.jpg" border="0" class="imgnotext" height="488" src="https://m.blog.hu/ca/catherinedenoir/image/tovisek/15664453_sx540.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
Talán a múltkor már annyira elegem volt, hogy az utolsó oldalakba már rendszeresen belelapoztam, mindenesetre a történet legvége egyáltalán nem volt ismerős - vagy csak nem tett rám akkor se túl mély benyomást. Nekem kicsit hirtelennek és túl egyszerűnek tűnt azok után, amik korábban történtek, de persze első rész csak, úgyhogy itt még bármi lehet. Nem bántam meg, hogy elolvastam újra, és lehet, hogy a következő öt-tíz évben a folytatásokra is sort kerítek :)<br />
<div class="frame">
<blockquote class="tr_bq">
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>Van egy ajtó, amely a halálba vezet, egy fátyol a világok között, ezen nyomakodunk át, amikor meghalunk. De az Ezernyi Napvillanás Napján annyi embernek kellett átnyomakodnia egyszerre, hogy az ajtó elromlott. A fátyol ma már igen vékony. Elég egy suttogva kimondott ígéret, és máris vissza tudod csalogatni a holtakat.</blockquote>
</div>
art3mishttp://www.blogger.com/profile/03945562804842597776noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8767041069888718999.post-78262740593425805632015-11-07T05:15:00.001-08:002020-11-02T03:16:23.417-08:00[régi] Dmitry Glukhovsky: Metró 2033<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
</div>
<a href="https://m.blog.hu/ca/catherinedenoir/image/metr%C3%B3%202033/825386_5.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img alt="825386_5.jpg" border="0" class="imgright" height="284" src="https://m.blog.hu/ca/catherinedenoir/image/metr%C3%B3%202033/825386_5.jpg" width="187" /></a><strong>Értékelésem</strong>: 3/5<br />
<br />
<em>2033.</em><br />
<em>Az egész világ romokban hever.</em><br />
<em>Az emberiség majdnem teljesen elpusztult.</em><br />
<em>Moszkva szellemvárossá változott, megmérgezte a radioaktív sugárzás, és szörnyek népesítik be. A kevés életben maradt ember a moszkvai metróban bújik meg – a Föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén. A metró állomásai most városállamok, az alagutakban sötétség honol, és borzalom fészkel.</em><br />
<em>Artyomnak az egész metróhálózaton át kell jutnia, hogy megmentse a szörnyű veszedelemtől az állomását, sőt talán az egész emberiséget.</em><br />
<blockquote class="tr_bq">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a></div>
Kezdte érteni, hogy néhány titok éppen azért nagyszerű, mert nincs megfejtésük, és hogy vannak kérdések, amelyekre jobb, ha senki sem tudja a választ.<br />
<a name='more'></a></blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://m.blog.hu/ca/catherinedenoir/image/metr%C3%B3%202033/metro-2033.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="metro-2033.jpg" border="0" class="imgnotext open-in-modal" height="396" src="https://m.blog.hu/ca/catherinedenoir/image/metr%C3%B3%202033/metro-2033.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
Ha nincs a <a href="http://konyv-sarok.blogspot.hu/p/mini-konyvklub-2.html" rel="noopener noreferrer" target="_blank">mini-könyvklub</a>, a Metró 2033-at valószínűleg soha nem olvastam volna el. Nem nagyon tudom, mit érezzek vele kapcsolatban: egyik pillanatban boldogan ajánlanám bárkinek, a másikban meg határozottan lebeszélnék mindenkit arról, hogy valaha is a kezébe vegye. Mindenesetre csalódtam és haragszom, mert az alapötlet tetszett (és sok minden más is), de a legtöbbször mégis halálra untam magam olvasás közben.<br />
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>Valami hirtelen motoszkálni kezdett benne, valami gondolat- és képfoszlányok…Motoszkált és elmúlt.</blockquote>
<br /></div>
<div class="frame">
<span style="text-align: justify;">Először is: horror.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
Kit érdekel, hogy posztapokaliptikus regény, hogy sci-fi, hogy disztópia, hogy urban fantasy, ha egyszer <em>horror</em> is, amit még nem igazán olvastam?</div>
<div style="text-align: justify;">
Éppen ezért valami sokkal félelmetesebbre, sokkal durvábbra és megrázóbbra számítottam, és sokkal kevesebb filozofikus részre. Volt néhány oldal, amit nagyon élveztem, amikor szinte letehetetlen volt, de sajnos sokkal több volt a sok-sok oldalnyi borzasztó unalom, amikor már szinte teljes oldalakat ugrottam át, csak történjen már végre valami…<br />
<br /></div>
<div class="frame">
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a></blockquote>
Ami az egyiknek sokszoros vérömleny, <br />
az a másiknak klopfolt rántott hús.<br />
<br /></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<div style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;">
<img alt="metro_2033_the_librarian_by_snowgoyless.jpg" class="open-in-modal imgleft" height="320" src="https://m.blog.hu/ca/catherinedenoir/image/metr%C3%B3%202033/metro_2033_the_librarian_by_snowgoyless.jpg" style="margin-right: 5px;" width="239" /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A történet elején a főszereplő Artyom egy tűz mellett üldögél az őrségben, és társaival beszélget. Megemlítenek milliónyi orosz állomásnevet, amiket nemhogy megjegyezni tudok, de elsőre még végigolvasni se. Ekkor még semmit nem értek abból, ami történik, és nem sok értelmét látom a rettenetesen hosszú történeteknek sem, amiket egymásnak mesélnek. Szép lassan kibontakozik majd belőlük a regény világa, de egyszerűen túl lassan ahhoz, hogy kifejezetten érdekesnek tűnjön.</div>
<div style="padding-left: 120px; text-align: justify;">
Később Artyom útra kel, hogy talán megmentse az emberiség maradékát, és innentől kezdve négyszáz oldalon nem is történik semmi más, csak alagutakban gyalogolnak és más emberekkel beszélgetnek más tüzek körül.</div>
<div style="padding-left: 120px;">
<br /></div>
<br />
Ami tetszett:<br />
<ul>
<li style="text-align: justify;"> Az alapötlet. Az atomháborúban elpusztult emberiség maroknyi túlélője a metróba menekül, és ott próbál új életet kezdeni, hogy egy napon talán majd visszatérhessenek a felszínre. Maga a háború nincs részletesen kifejtve, de ez nekem nem is hiányzott, a történet nem erre koncentrált.</li>
<li style="text-align: justify;">Voltak jelenetek, amik nagyon magukkal tudtak ragadni, volt pár váratlan fordulat, ami után muszáj volt tovább olvasni, még akkor is, ha épp akkor készültem volna félretenni a könyvet.</li>
<li style="text-align: justify;">A hangulat. Nem reggel hétkor, a héven kell olvasni, hanem éjszaka, amikor sötét van és egyedül vagy. Sajnos nem végig, de a történet néhány pontján tényleg magával tudott ragadni a különös, néha félelmetes, néha feszült, vagy éppen szomorú hangulata.</li>
<li style="text-align: justify;">Az <em>ötlet</em>, hogy az összes állomásnak megvolt a saját külön kis világa, saját kultúrája/vallása/ideológiája, Artyom pedig mindegyikkel megismerkedett. Ebből valami nagyon jót is ki lehetett volna hozni.</li>
<li style="text-align: justify;">A váltakozó mellékszereplők. Artyomot nagyon sok idegennek hozta össze az útja, és volt köztük pár kifejezetten érdekes karakter is.</li>
<li style="text-align: justify;">A felszínen töltött idő. Mindkét lakalommal sokkal, de sokkal izgalmasabb volt, mint a bolyongás a metróhálózatban.</li>
</ul>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://m.blog.hu/ca/catherinedenoir/image/metr%C3%B3%202033/alley_library_front.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="alley_library_front.jpg" border="0" class="imgnotext open-in-modal" height="283" src="https://m.blog.hu/ca/catherinedenoir/image/metr%C3%B3%202033/alley_library_front.jpg" width="503" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ami viszont nem tetszett:</div>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Unalom. Hosszú-hosszú részeken át nem történik más, csak mennek egy alagútban. Aztán hosszú-hosszú részeken át nem történik más, csak valaki mesél egy történetet. Hosszú-hosszú részeken át magyarázzák az adott állomás ideológiáit, pedig tudom, hogy Artyom mindjárt továbbáll, és sosem tér majd vissza.</li>
<li>Túl sok értelmetlen, homályos jelenet, amik ezáltal teljesen lényegtelennek is tűntek.</li>
<li>Természetfeletti jelenségek vagy nem? Néhány dolgot megmagyaráztak, ami miatt még nehezebb elhinni azt a még többet, ami nem kapott magyarázatot.</li>
<li> Az összes állomás saját kis világa. Mivel nem ez volt a történet központi eleme, nekem túl soknak tűnt, túl sok információt zúdítottak ránk minden egyes állomáson. Az ötlet remek volt, de egy idő után feleslegesen soknak tűnt.</li>
<li>Rengeteg orosz állomásnév. Persze mit várunk egy orosz könyvtől, de térkép nélkül lehetetlen volt követni Artyom útját.</li>
<li>Azok a jelenetek, ahol tudom, hogy félnem kéne, mégsem érzek semmit. Volt sötétség, titokzatos és ijesztő lények, legalább ugyanannyira ijesztő emberek, rengeteg halál, még kannibálok is… mégis, egy-két jelenetet leszámítva nekem ez túl unalmas volt ahhoz, hogy félni tudjak (vagy akár csak izgulni egy kicsit).</li>
<li>Életszerűtlen párbeszédek.</li>
</ul>
<div style="text-align: justify;">
És persze ott van még a főszereplő Artyom és a befejezés.</div>
<div style="text-align: justify;">
Artyom egy részről szimpatikus volt: hétköznapi, teljesen emberi figura, akit könnyen közel érezhetünk magunkhoz. Másfelől mégis kicsoda Artyom? Miért ő a főszereplő? Mi a szerepe ebben az egészben? A végén sok mindenre választ kapunk, de még mindig nem értem, hogy <em>miért pont ő</em>, ha egyszer ennyire szerencsétlen? Már követni sem tudtam, hányszor halt volna meg, ha nem érkezik segítség az utolsó pillanatban, és valaki nem menti meg az életét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Na meg a befejezés.</div>
<div style="text-align: justify;">
Alapból nem nagyon tudtam elképzelni, hogy hova fog kilyukadni a történet, és mivel hallottam, hogy egy bizonyos „csattanóval” zárul, elég könnyű volt kitalálni, mi történik majd a végén. És mégis szörnyű volt olvasni.</div>
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>Hogy az értelmetlen és haszontalan, magasztos és fényességes, mocskos és zavaros, végtelenül sokféle és éppen ettől varázslatos és gyönyörű emberi élet folytatódjék a metróban.</blockquote>
art3mishttp://www.blogger.com/profile/03945562804842597776noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8767041069888718999.post-86132171304651116392015-09-26T05:07:00.000-07:002018-08-19T07:26:48.257-07:00[régi] Andy Weir: A marsi <div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><strong style="text-align: start;">Értékelésem</strong><span style="text-align: start;">: 4,5/5</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<em style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"> <img alt="covers_314900.jpg" class="imgright" height="272" src="https://m.blog.hu/ca/catherinedenoir/image/marsi/covers_314900.jpg" width="194" /></em><em><span style="font-family: inherit;">Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.</span></em><br />
<em><span style="font-family: inherit;">Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.</span></em><br />
<em><span style="font-family: inherit;">Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.</span></em><br />
<em><span style="font-family: inherit;">De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?</span></em><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A bejegyzés a <a href="http://konyv-sarok.blogspot.hu/p/mini-konyvklub-2.html">mini-könyvklub</a> kapcsán készül. Az első könyves témám, úgyhogy nagyon izgulok :D<br />
<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<blockquote class="tr_bq">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a></div>
Mindkét kezemmel a sisakomhoz szorítottam az anyagot, miközben a ruha újjára a térdemmel fejtettem ki nyomást.<br />
120 másodpercig csináltam ezt. Biztos ami biztos.<br />
És a jelek szerint bevált. A tapasz erősnek tűnt, a gyanta kőkemény volt. Ugyanakkor a sisakhoz ragasztottam a kezemet.<br />
Ne röhögj.</blockquote>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<strong>Hogyan került a kezembe?</strong></div>
<div style="text-align: justify;">
A marsival lehetetlen volt nem találkozni: folyamatosan szembejött velem a különböző könyves oldalakon, ráadásul alig lehetett negatív kritikát találni róla. Kezdetben nem igazán érdekelt (hiszen meggyőződésem volt, hogy én nem olvasok sci-fiket. Majdnem biztos voltam benne, hogy egész életemben alig olvastam egyet-kettőt… aztán átböngésztem az olvasmánylistámat, és rá kellett jönnöm, hogy még kedvenc sci-fi könyvem is van.) Később egyre több jó értékelést olvastam róla, úgyhogy amikor megláttam a könyvtárban az <em>új könyvek</em> között, gondolkodás nélkül hoztam haza magammal.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<strong>Milyen volt olvasni?</strong></div>
<div style="text-align: justify;">
A legeleje nagyon tetszett: a történet rögtön az izgalmas résznél kezdődik, jön a nagy vihar, mindenki menekül, Markot halottnak hiszik és hátrahagyják - hát mi kell még? Elégedett voltam, a stílus azonnal magával ragadott… aztán (Markkal együtt én is) majd’ meghaltam a következő ötven oldalon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Akit érdekel, hogy hogyan varázsol Mark vizet jóformán a semmiből, és hogyan boldogul a Lak különféle kütyüivel, az biztos érdekesnek találja a hosszú műszaki leírásokat, főleg, hogy (nekem fogalmam sincs róla, de okosabb emberektől azt hallottam), viszonylag pontosak és valósághűek. Ezen az első, nagyjából ötven oldalon én nagyon nehezen rágtam át magam, nem kifejezetten érdekeltek Mark kémiai bűvésztrükkjei, és mivel nem is próbáltam megérteni őket, egy idő után már tényleg fogalmam se volt róla, mikor mit művel éppen. Nem értettem, mire volt az a nagy felhajtás a könyv körül, meg hogy mégis mi bajuk az embereknek, hogy annyira imádják ezt… <span style="text-decoration-line: line-through;">és persze az sem utolsó, hogy elég nyomorultul éreztem magam, amikor rájöttem, hogy én bizony egyetlen napot sem élnék túl a Marson. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
Kicsit hiányoltam is, hogy Mark miért nem esik pánikba legalább egy picikét - de végül is űrhajós volt, akiket azért valószínűleg elég alaposan felkészítenek, mielőtt kiruccannának a Marsra; másrészről pedig biztos vagyok benne, hogy a humor és a szarkazmus mögött azért sokszor eléggé kétségbe volt esve.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<img alt="mars_2445397b.jpg" class="imgnotext" height="400" src="https://m.blog.hu/ca/catherinedenoir/image/marsi/mars_2445397b.jpg" width="640" /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Később, amikor már kezdtem tényleg unni, hogy nem értem, Mark mit csinál, megjelent a többi szereplő is: a NASA dolgozói a Földön, majd Mark asztronauta-társai az űrben. A NASA emberei nem voltak túlságosan összetett karakterek, és egyébként sem hiszem, hogy a valóságban így mennének ott a dolgok, mégis szórakoztató volt róluk olvasni. Annak is kifejezetten örültem, hogy találkozhattunk a többi űrhajóssal: nem szerepeltek sokat, mégis jól meg tudtuk ismerni őket, és én mindannyiukat megkedveltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Innentől kezdve sokkal jobban magával ragadott a történet, érdekesebb és izgalmasabb lett, ahogyan az író a különböző nézőpontok/karakterek között váltogatott. Markot nem lehetett nem kedvelni, és nem csak a humora és a naplójának stílusa miatt; mindamellett, hogy zseniális mérnök/botanikus/űrkalóz volt, teljesen hétköznapi emberként viselkedett. Tetszett, hogy nem ment neki minden simán, rengeteget hibázott (és mégsem adta fel), és hogy a nem túl hétköznapi körülményei között is mindig volt valami, aminek örülni tudott, amivel elégedett lehetett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon szurkoltam Marknak, hogy minden sikerüljön neki, és bár persze sejteni lehet, hogy mi lesz a történet vége, azért nagyon jólesett olvasni. Fel is lettem volna háborodva, ha valami más történik :D</div>
<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="30" data-original-width="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxuIBkIsMTf9n0ZlUsfb6Ft8sXTvLvx_FVSEhWikEZRDPL6RavfptPHotJPXhCLGtqOAvD_BPJ7aoOHvZOVcancaXAR2fGSdN3DP6JtgiqS3FDf1aAiSNHMmdE2fv9IPlyRMsSEtuRbU/s1600/img-thing+%25282%2529.jpg" /></a>És itt jön a vagányság a dologban: idővel elhajtok majd a Schiaparellibe, ahol irányítani fogom az Ares 4 landolóját. Erre senki sem adott nekem konkrét engedélyt, és nem is fognak tudni, amíg nem vagyok az Ares 4 fedélzetén, és nem hozom működésbe a kommrendszerét. Amikor majd felszállok az Ares 4-re azelőtt, hogy beszélnék a NASA-val, egy nemzetközi vizeken lévő járművet fogok eltulajdonítani.Tehát űrkalóz leszek!<br />
Űrkalóz!"</blockquote>
<br />art3mishttp://www.blogger.com/profile/03945562804842597776noreply@blogger.com0