J. Goldenlane: Holdnak árnyéka - első 219 oldal

A Napnak fényéből nagyon-nagyon kevés konkrét emlékem maradt meg, először még aggódtam is, hogy nem fogom érteni a második részt, annyira nem emlékszem belőle semmire. Aztán szép lassan körvonalazódott, hogy csak a világ ugyanaz, a szereplők teljesen mások (kivéve, ha tényleg ennyire nem emlékszem, és csak nem ismertem fel senkit). Ezen kívül viszont, hogy az első kötet eseményei nagyon halványan rémlenek csak, arra emlékszem, hogy kellemes volt olvasni, hogy élveztem – hogy kifejezetten tetszett az a könyv. A második kötet ezek után viszont egyáltalán nem azt nyújtotta, mint amire számítottam. Szeretném majd befejezni valamikor (főleg, hogy már a sorozat harmadik része is megvan), de egyelőre csak a 219. oldalig jutottam benne, és azt hiszem, nem is nagyon fogok sietni a folytatással. 

A mini-könyvklub 15 áprilisi olvasmánya. 

[régi] J. Goldenlane: Napnak fénye

Értékelésem: 4,5 / 5

Elsőként valószínűleg a borító tetszett meg, már régóta kívánságlistás is volt miatta a könyv. Aztán a Delta Vision csodálatos könyvheti nyereményjátékán sikerült megszereznem, és most, a mini-könyvklub 4 júniusi olvasmányaként végre sor is került rá.

A fülszöveg:
Mi jöhet egy világháború után?
Természetesen egy újabb világháború – állítja őfelsége, Tien Naga-Hai Huang-Ti, mert a történelem szerint az emberiség rendre elfelejti az atombombázás borzalmait, és mindig jön egy újabb Utolsó Háború.
Az ifjú császárnak, aki negyedik az Új Császárok sorában a Kínai Birodalom élén, rögtön a koronázása után leküzdhetetlennek látszó kihívásokkal kell szembenéznie: a kívülről fenyegető Ausztrál Föderáció mellett minden pillanatban számolnia kell a Birodalmon belüli riválisaival is.
Ticca Min sokáig azt hitte, hogy a jövője semmiben sem fog különbözni a kockanegyedek többi lakójának életétől. Jobb, ha az álmait még magának sem meri bevallani, csak elfogadja az egyetlen lehetséges utat.
Egyetlen pillanat, egyetlen döntés elég, hogy minden megváltozzon körülötte… és ami kezdetben csak izgalmas kalandnak tűnik, az idővel olyan események elindítója lesz, amellyel a Birodalom és a világ békéje is veszélybe kerül, az uralkodó és alattvalói sorsa pedig elválaszthatatlanul összefonódik.

[régi] Patrick Rothfuss: A szél neve

Értékelésem: 5/5

Próbáltatok már gondolatban kánont énekelni magatokkal?

A mini-könyvklub áprilisi olvasmánya egy szabadon választott fantasy. Sokat gondolkoztam, hogy mit válasszak: A szél neve az elsők között jutott eszembe, de elbizonytalanított a hossza, és hogy többektől hallottam, hogy unalmas, és nagyon lassan tudtak csak haladni vele. Micsoda emberek vannak! :D

 

Most viszont, hogy a végére értem, nagyon-nagyon örülök, hogy ezt választottam! Ha nem szerettem volna bele már a borítóba (és az illatába) is, akkor megtörtént volna az előszó első mondatainál… vagy inkább már a címénél (A háromszólamú csend). Hihetetlenül szépen megírt történet, egész végig azt éreztem, hogy a szavak milyen gyönyörűek, és ha másért nem, hát csak emiatt fogom végig olvasni. Ráadásul még érdekes is volt, izgalmas, szerethető, fordulatos - szóval teljesen elvarázsolt.

Ismét este volt. Csend honolt a Jelkő fogadóban, és ez a csend három szólamból épült fel.