Blake Crouch: Sötét ​anyag

Értékelésem: 3/5

A mini-könyvklub 14 októberi olvasmánya.

Elég vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban: valószínűleg elég magas elvárásaim voltak (hiszen egész jó értékeléseket kapott), és bár a második fele viszonylag tetszett és sokszor élveztem az olvasást, az elején nagyon sokáig inkább negatív volt a véleményem. Ugyanakkor ritkán olvasok hasonló műfajban, ami nem annyira a véletlennek köszönhető, hanem inkább annak, hogy nem épp a kedvenc műfajom – úgyhogy könnyen lehet, hogy a hasonló témákért lelkesedőknek valóban egy nagyon izgalmas, érdekes olvasmány lehet a Sötét anyag.

[régi] Dmitry Glukhovsky: Metró 2033

Értékelésem: 3/5

2033.
Az egész világ romokban hever.
Az emberiség majdnem teljesen elpusztult.
Moszkva szellemvárossá változott, megmérgezte a radioaktív sugárzás, és szörnyek népesítik be. A kevés életben maradt ember a moszkvai metróban bújik meg – a Föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén. A metró állomásai most városállamok, az alagutakban sötétség honol, és borzalom fészkel.
Artyomnak az egész metróhálózaton át kell jutnia, hogy megmentse a szörnyű veszedelemtől az állomását, sőt talán az egész emberiséget.

Kezdte érteni, hogy néhány titok éppen azért nagyszerű, mert nincs megfejtésük, és hogy vannak kérdések, amelyekre jobb, ha senki sem tudja a választ.

[régi] Andy Weir: A marsi

Értékelésem: 4,5/5

 Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

A bejegyzés a mini-könyvklub kapcsán készül. Az első könyves témám, úgyhogy nagyon izgulok :D