Fredrik Backman: Az ​ember, akit Ovénak hívnak

Értékelésem: 5/5

Régóta megvolt már Az ember, akit Ovénak hívnak, és nagyon örültem, amikor a mini-könyvklub 10 könyvei között is feltűnt #bár ami azt illeti, augusztusra szerettem volna választani, de mindegy :D#. Mostanában több helyen is szembejött velem egy-egy értékelés, amiben elképesztően dicsérték a könyvet, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam már, tényleg ennyire jó-e?

Ove ​59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.

Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?

Jodi Picoult: A nővérem húga

Értékelésem: 4/5

A mini-könyvklub 10 júniusi olvasmányaként került sor A nővérem húgára. Ritkán olvasok újra könyveket (nyilván kivétel, ha a Harry Potterről van szó :D), de ez legalább öt éve olvastam már, és elég nagy vonalakban emlékeztem csak az eseményekre. Kicsit szomorú, hogy meg is volt nekem, amíg kölcsön nem adtam valakinek :(

Az elején eltartott egy darabig, mire belerázódtam a történetbe. Kicsit úgy éreztem, mintha Jodi Picoult pontosan tudná, hogy mi kell ahhoz, hogy minél meghatóbb legyen a történet, és szemrebbenés nélkül leírna bármekkora kliséket, hogy ezt a hatást elérje – de aztán ki tudja, mi történt, de egyszer csak azt vettem észre, hogy már egészen beleélem magam, és tényleg hatással tud lenni rám a történet. Egy-két helyen később is túlzásnak éreztem, ugyanakkor voltak nagyon szép, nagyon emberi jelenetek, amikért megérte olvasni.

On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?

Értékelésem: 4/5

A cím szerintem borzalmas. Ha nincs a mini-könyvklub 10, ilyen címmel (és borítóval) valószínűleg sosem veszem kézbe. A fülszöveg ismerete nélkül én valami egészen mást, és ami azt illeti, valami sokkal rosszabbat vártam… nem lett a kedvenc könyvem így se, sőt, a végére egy-két tekintetben inkább már negatívabbra fordult a véleményem, de mindenképp nagy meglepetést okozott, és sokkal jobban szórakoztam rajta, mint amire számítottam :)

Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt. 

Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant. 
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai. 
Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni. 
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag? 
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását. 
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?